Úgy gondolom, a bécsi karácsonyi vásárról mindenki hallott már legalább említés szintjén, hiszen joggal mondhatjuk, hogy Bécs Európa egyik legszebb helye az évnek ebben a szakaszában is. December 7-én a Deák Gimnázium néhány tanulójának – többek közt nekem is – sikerült eljutnunk az osztrák fővárosba, hogy megcsodálhassuk azt, illetve a vásárokban néhány ajándékot vegyünk szeretteinknek, ismerőseinknek, vagy akár magunknak. Több csoportban utaztunk, én a saját tapasztalatomat mesélem el.
A megbeszéltek szerint pénteken hajnali 4 óra 45 perckor találkoztunk a gimnázium előtt, hogy a busszal 5 órakor elindulhassunk. A mi csoportunkhoz nagyjából harmincöt tanuló tartozott, Tóth Klára, Hegyi Adrienn tanárnők, valamint Nagy Péter tanár úr vezetésével. Az odaúton minden a legnagyobb rendben volt, mindenki kicsit felélénkült az út végére a hajnali álmosságból. Útközben szép tájakat, a városban hatalmas épületeket láttunk – már, amikor lehetett valamit látni, ugyanis az utazás első két-három órájában még fel sem jött a nap -, legjobban nekem a Bécs melletti sok szélmalom tetszett.
Hatórás utazás után, körülbelül 11 órakor értünk az első úticélunkhoz, a schönbrunni kastélyhoz. Itt kaptuk meg az első „kimenőnket”, mindenkinek volt háromnegyed órája körbenézni. Akinek kedve volt hozzá, megtekinthette a kastély elülső felét – amely tavasszal közkedvelt turisztikai úticél, ilyenkor télen viszont az alvó természet miatt nem annyira látványos -, a kastély mögött pedig egy hatalmas karácsonyi vásár kapott helyet. Itt mindent lehetett kapni, amit egy vásárnál el tudunk képzelni: kézműves termékeket, téli ruhadarabokat, karácsonyi díszeket, ajándékokat és természetesen ételeket is. Az árak nyilvánvalóan egy karácsonyi vásárhoz mérhetőek voltak, tehát a hétköznapi árukat a bolti ár kb. 1,5-2-szereséért lehetett kapni, de például egy magyarországi vásárhoz képest nem volt drágább. Egy adag étel nagyjából 8 euróba került, a hógömbök méretüktől függően 10 és 25 euró között mozogtak. Fontosnak érzem itt egyébként megjegyezni, hogy – lehet, hogy ez csak az én véleményem, de – sokkal kedvezőbbnek tűnt és tűnik például egy képkeret vagy hűtőmágnes ára, ha 4 € árcímkével van ellátva, mintha az lenne ráírva, hogy 1300 Ft. Ugyanis, ha az ember kiszámolja, hogy a 4 euró majdnem 1300 forint, akkor rögtön kevésbé tűnik vonzónak az az ajánlat, és rögtön kétszer meggondolja, hogy megveszi-e, megéri-e egyáltalán. Mindenesetre ez a negyvenöt perc elég gyorsan eltelt a bámészkodással, de nem maradhattunk tovább, mivel várt minket a következő helyszín, a Szent István-székesegyház.
Egy „rövid”, körülbelül egyórás buszozás után meg is érkeztünk Schönbrunnból a Stephansplatzra, ahol a székesegyház áll. Ez a tér gyakorlatilag a város közepe, ezért a teret elég sok oldalról meg lehet közelíteni. Először közösen bementünk mindannyian a Stephansdomba – ahogy azt németül hívják -, utána kaptunk két teljes órát, hogy körbejárjuk a templomot és a környező utcákat. Számunkra elég hamar egyértelművé vált, hogy ez a néhány utca jelenti Bécs elit negyedét, ugyanis itt a legnagyobb márkák üzletei kaptak helyet. Csak, hogy néhányat említsek: van ott Gucci, Adidas, Michael Kors, Zara, és még sorolhatnám – a minőséggel járó árral együtt. Láttunk például egy Rolex órát 29 EZER euróért (jelenlegi árfolyamon kb. 9,3 millió forint), tehát aki azokon az utcákon szokott csak úgy kedvtelésből shoppingolni, annak valószínűleg van mit a tejbe aprítania. Még egy Manner-márkabolt is volt, ahol mindent lehetett venni, ami Manner. Nápolyit több ízben, különböző kulcstartókat és egyebeket, még Manneres táska és törölköző is volt. A legnagyobb kiszerelésű nápolyi, amit árultak, az 18 szeletet tartalmazott és 1350 grammos volt, 10 euróért. Tehát ezeken az utcákon szinte mindenki megtalálta, ami szemének-szájának ingere. Én itt vettem magamnak egy hot-dogot 4,90 €-ért, és a többiek is vásároltak maguknak enni- vagy innivalót, vagy éppen valami apróságot a családnak. Délután háromnegyed háromkor pedig ismét találkoztunk egy előre kijelölt ponton, ahonnan továbbmentünk a Bécsi Természettudományi Múzeumba.
Ez a múzeum gyalog körülbelül tíz percre van a Stephansdomtól, úgyhogy ez alkalommal nem kellett buszra szállnunk. Itt egy kicsit rövidebb időt kaptunk, ugyanis „csak” 1 óránk volt, hogy körbejárjuk az egészet. Persze, egy óra alatt körbe lehet járni, ha az embert nem annyira érdekli minden része a múzeumnak, vagy csak siet, de alapvetően ennél több időre van szüksége annak, aki mindent alaposan meg szeretne nézni. A viszonylag kevés idő miatt persze nem okolható senki, hiszen szigorúan időhöz voltunk kötve, mivel este 11 órára haza kellett érnünk. Már maga az épület is nagyon szép volt, a benne lévő kiállítások pedig érdekesek és interaktívak voltak. Több helyen is voltak a kiállított tárgyak mellett képernyők, hangszórók, amelyek a kiállításokat élethűbbé, színesebbé varázsolták. A múzeumi látogatás után elsétáltunk a Rathaus, azaz a városháza elé, ahol szintén egy hatalmas karácsonyi vásár fogadott minket. Ekkorra már besötétedett, úgyhogy az ünnepi fények miatt még hangulatosabb volt az egész, mint Schönbrunnban. A választék is jóval nagyobb volt, mivel ez a vásár nagyobb méreteket is öltött a schönbrunninál. Amin a legjobban meglepődtem, hogy még kürtöskalácsot és lángost is árultak – utóbbi természetesen mégsem olyan, mint az igazi magyar lángos, de mégis érdekes volt. Az itt eltöltött kb. egy óra alatt sok szépet láttunk, többek között azt az óriáskereket, ami a vásár szélén állt. Nekem sajnos nem állt módomban felülni rá, de lentről is nagyon szépen nézett ki mind a kerék, mind a körülötte különböző fényekkel és piros szívecskékkel feldíszített fasor.
A vásár bejáratához közel volt egy italosbódé, ahol puncsot és különböző teákat lehetett inni. Többen vettünk is gyerekpuncsot – mivel alkoholt értelemszerűen nem fogyaszthattunk – a következő ajánlattal: hét euróba került a puncs bögrével együtt, de ha visszavitte valaki a bögrét, akkor négy eurót visszakapott. Így sokan, ha mással nem is, egy bögrével és sok-sok élménnyel gazdagabb lett Bécsben. Miután mindenki megcsodálta a karácsonyi vásárt, háromnegyed 6 körül elindultunk hazafelé Bécsből, hogy biztos itthon legyünk időben. Az út alatt érezhető volt, hogy mindenki elfáradt a kirándulás során, ugyanis nem volt olyan élénk a társaság, mint odafelé. Mi több, néhányan aludtak is a buszon. A jó közlekedési viszonyoknak köszönhetően este fél 11-kor épségben megérkeztünk a Deák Gimnázium épülete elé, ahonnan mindenki mehetett haza.
Összességében nekem nagyon tetszett a kirándulás, ezzel szerencsére nem vagyok egyedül. „Nagyon élveztem az egészet, Bécs gyönyörű. […] A karácsonyi vásár nagyon hangulatos és szép volt. A hosszú buszút is hamar elrepült, szívesen mennék máskor is” – mondta egy lány, aki szintén ott volt a kiránduláson. Rajta kívül, egyébként mások is kiemelték Bécs szépségét, illetve pozitív kritikával illették, hogy a tanárok hagytak nekünk lehetőséget az önálló nézelődésre: „Nagyon tetszett, hogy nem voltak túl kötöttek a programok, sok szabadidőt kaptunk. Két teljes óránk volt a belvárosban, hogy körülnézzünk. Mivel nem a csoporttal mentünk, így mindenki azt nézte meg, amit akart, és annyi időt töltött ott, amennyit szeretett volna. Nagy élmény volt számunkra ez a kirándulás, mindenki jól érezte magát” – így összegezte a kirándulást egy másik lány.
Mint azt említettem, a vásári forgatagot a fények tették még ünnepibbé, amit egy fiú osztálytársam különösképp ki is emelt: „[…] Ezt követően átmentünk a Rathaus előtti vásárba. Az volt a legszebb. A fények gyönyörűek voltak […]. Itt mindenki ivott egy puncsot és vett egy kis harapnivalót.”
Azt hiszem, a többiek nevében is bátran kijelenthetem, hogy ha legközelebb lenne lehetőségünk eljutni Bécsbe, akkor is nagyon szívesen mennénk. Aki ugyanebben a cipőben jár, vagy esetleg a cikk olvasása közben jött meg a kedve „átugrani” a bécsi karácsonyi vásárba, annak sietnie kell, ugyanis a vásár már csak december 31-ig tart nyitva. Akinek azonban idén nem sikerült eljutnia, az se búsuljon, hiszen jövő november közepétől újra nagy szeretettel várja a bécsi karácsonyi – vagy akinek jobban tetszik, adventi – vásár a látogatókat. Viszont mindenkinek javaslom, hogy legalább egyszer látogasson el élete során, mert ahogy olvashattátok, nagyon megéri.
