Előző cikkeinkben már olvashattatok a kéttannyelvű angol, a speciális angol, a német, a média és a speciális spanyol tagozatokról, most pedig a humán és idegen nyelvi orientációt ismerhetitek meg egy kicsit jobban.
Elsőként két kilencedikest, Gombos Katát és Rácalmási Csillát kérdeztem meg mindarról, amit ez alatt a pár hónap alatt megtapasztaltak ezen a szakon.
Miért választottátok ezt a szakot? Ilyennek képzeltétek el?
Kata: Ezek a tantárgyak mentek a legjobban általánosban, így gondoltam, nem foghatok nagyon mellé. Nehezebbre számítottam, viszont azt gondoltam, hogy nagyon sokat kell majd tanulni, ami így is van. Szeptemberben elkezdtük, és azóta visz a lendület. Így valamivel könnyebb, hogy olyan szakon vagyok, ami érdekel és tetszik is.
Csilla: Én azért választottam ezt a szakot, mert nagyon szeretem az irodalmat, meg magát az írást, a történetírást és a költészetet is. Körülbelül ilyenre számítottam, mondjuk örülnék, ha kicsit kevesebbet kellene írni irodalomból.
Mi a véleményetek, tapasztalatotok eddig róla?
Kata: Igazából nem bántam meg a kezdeti félelmeim ellenére sem. Elég pozitív számomra eddig minden. A tapasztalatokat pedig még gyűjtöm.
Csilla: Szerintem a szak érdekes, és úgy érzem, ez alatt a két hónap alatt sok minden rámragadt, és az irodalom iránti szeretetem is magasabb szintre lépett.
Mik a terveitek a humán tagozattal a jövőben?
Kata: Nagyon sok dolog felmerült már bennem, hogy mi lesz a jövőmmel, de annyi dolog felé el tudok majd menni ennek a szaknak köszönhetően, hogy bármi is lesz a legújabb tervem, biztos hasznomra lesz ez a szak.
Csilla: Terveim nem igazán vannak, de ez alatt a négy év alatt majd csak kialakul valamiféle elképzelésem.
Melyik humán tantárgyat találjátok a legnehezebbnek, melyiket legkönnyebbnek és melyiket a legérdekesebbnek, és miért?
Kata: Számomra mindig is a töri volt a legérdekesebb és a legnehezebb is egyben. Talán az könnyíti meg, hogy az irodalom sok helyen kapcsolódik a törihez. Nekem a nyelvtan a legkönnyebb, nyilván más teljesen mást mondana, mert ez teljesen emberfüggő.
Csilla: A legnehezebb számomra az irodalom, a korábban említett sok írás miatt. Legkönnyebb talán a nyelvtan, mivel azt az anyagot, amit most veszünk nagyon szívelem. A legérdekesebb tantárgy számomra a történelem, mivel izgalmasabbnál izgalmasabb történetekről tanulhatunk nap mint nap.
A kilencedikesek után megkérdeztem kettő végzős diákot is, Gémes Zsófit és Verrasztó Rajmundot, akik már valamivel több tapasztalattal rendelkeznek az elmúlt évek után.
Miért választottátok ezt a szakot? Mit gondoltok, megérte erre a szakra jelentkezni anno?
Zsófi: Már ahogyan általános iskolában felső tagozatosként rajongtam az irodalomért, aztán 1-2 évvel később a történelem is egészen elkezdett érdekelni. A Deákról sok jót hallottam, a nyílt napon ígéretesnek tűnt az iskola, így adott volt a lehetőség. A döntés pedig határozottan megérte.
Rajmund: Azért választottam ezt a szakot, mert itt a humán tantárgyak mellett nagy hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvekre is. Már kilencedik osztálytól kezdve magas óraszámban tanultuk az angolt, illetve az osztály egyik fele a németet, a másik fele pedig a franciát.
Melyik humán tantárgyat találtátok a legkönnyebbnek, legnehezebbnek, és legérdekesebbnek, melyiket szerettétek meg a legjobban?
Zsófi: Igazság szerint a történelem iránti lelkesedésem kissé alábbhagyott, de az irodalom továbbra is közel áll hozzám. Ennek a szaknak a másik ismertetője az „idegen nyelvi orientáció”, amit gyakran lerövidítés miatt nem mond ki senki, pedig lényeges. Az angol nyelvet csak a Deákban szerettem meg igazán, és második idegen nyelvként, azt hiszem, a német sem volt rossz választás.
Rajmund: A történelmet szerettem meg a legjobban, már kilencediktől kezdve izgalmas volt, viszont tizenegyedik osztály végétől a XIX. és XX. századi irodalom is nagyon érdekes, illetve az angol nyelv oktatása is kiemelkedik a többi közül.
Hogy álltok a továbbtanulással?
Zsófi: Ötletek vannak, még semmi sincs kőbe vésve, de a két nyelvet biztosan szeretném kamatoztatni a továbbtanulás során.
Rajmund: Az emelt szintű nyelveknek köszönhetően az angol nyelvvizsgám már megvan, szeretném még megcsinálni a németet, és ezek plusz pontokat jelentenek a továbbtanulásnál, viszont én nem humán irányban szeretnék továbbtanulni majd.
Kiknek ajánlanátok ezt a szakot?
Zsófi: Bárkinek, aki vonzódik a versek, regények, meg úgy egyáltalán az irodalom iránt, vagy akit el tudnak kápráztatni a múlt eseményei, de a nyelvérzék sem hátrány. Ha ezek közül legalább egy igaz rád, akkor nem fogsz mellélőni.
Rajmund: Azoknak, akik vagy humán irányban szeretnének továbbtanulni, vagy pedig a nyelveket szeretnék hasznosítani, de igazából ez bárkinek egy jó alapot jelenthet a jövővel kapcsolatban.

A diákok után pedig megkerestem Nagy Milán tanár urat, szintén korábbi deákos diákot is, aki magyar nyelvet és irodalmat tanít iskolánkban.
Ha jól tudom, Ön csak magyart tanít, miért pont ezt választotta, és miért nem a történelmet?
Alapvetően ez úgy alakult, hogy én már középiskolás koromban, és régebben is, nagyon szerettem olvasni, és igazából érdekelt, hogy amit olvasok, azt hogyan lehetne egy kicsit más módon is megvizsgálni, így adta magát a magyar szak. Ezt itt Szegeden is lehetett tanulni az egyetemen, ezért is döntöttem úgy, hogy akkor magyar szakosként kezdem az egyetemet, és úgy gondolom, hogy jó döntés volt.
Hogyan szerette meg a humán tantárgyakat, mindig is a magyar volt a kedvence?
Mivel viszonylag kiskorom óta nagyon szeretek olvasni, ezért olyan nagyon nem állt messze tőlem egyetlen egy humán tantárgy sem. Nagyon szeretem a történelmet és a magyart is, illetve nagyon sokáig nagyon szerettem a földrajzot is, de végül úgy alakult, hogy az egyetemen nem a földrajzot, hanem a magyart választottam.
Az irodalmat vagy a nyelvtant nehezebb tanítani, és miért?
Ez abból a szempontból kicsit fogós kérdés, hogy ha az általános iskolából úgy érkeznek ide a diákok, hogy ott a nyelvtant lelkiismeretesen tanulták vagy tanították nekik – mert ez sokszor nem is a diákok hibája -, akkor az irodalmat kicsit nehezebb tanítani, mert nyelvtanból olyan sok ismeretet hoznak, hogy szinte csak fel kell frissíteni a tudást. Azonban ha úgy érkeznek meg az iskolába, hogy nem nagyon tudják (kis túlzásokkal) azt, hogy mi az, hogy alany – állítmány, vagy mi az, hogy főnév, melléknév, akkor viszont a nyelvtant lesz nehezebb tanítani, mert akkor nagyon sok olyan részét is be kell pótolnunk a nyelvtannak, amit elvileg korábban már meg kellett volna tanulniuk.
Sokban változott ezeknek a tantárgyaknak a tanítása/tanulása ahhoz képest, mint amikor Ön tanult itt?
Bizonyos részei megváltoztak, mert minden tudomány fejlődik, ezért értelemszerűen vannak bizonyos elméletek, amik később alakultak ki ahhoz képest, mint amikor én ide jártam. Így egy műről ma már egészen másképpen is lehet beszélgetni, mint ahogy korábban lehetett, de természetesen minden tudománynak vannak állandó pontjai, tehát mondjuk a nyelvtannál, ha az alárendelést és a mellérendelést nézzük, azt az én időmben is ugyanúgy tanították, mint ahogy most ti tanuljátok, vagy valószínűleg, ahogy később tanulni fogják. Tehát vannak változó részei a nyelvtannak és az irodalomnak is, de szerencsére azért vannak állandóak is, és szerintem ettől működik minden tudomány: egy picit változik is, de azért az alapok megmaradnak.
Melyik tantárgyat szokták jobban szeretni a diákok, a nyelvtant vagy az irodalmat?
Tekintve azt, hogy a kilencedik évfolyamon kívül az összes többi évben egy héten sokkal több irodalomóra van, mint nyelvtan (humán tagozaton egy nyelvtan és öt irodalom, a többi szakon pedig szintén egy nyelvtan és három irodalom), ezért könnyen kialakulhat a tanárokban, így bennem is az az érzés, hogy mivel az irodalommal többet foglalkozunk, valószínűleg azt jobban szeretik a diákok. Ez azonban lehet, hogy csak egy hamis kép, szóval erről inkább a diákokat kellene megkérdezni. Valamint szerintem ez sokban függ attól is, hogy éppen mondjuk nyelvtanból vagy irodalombol kit, vagy mit tanulnak, mert lehet, hogy vannak nyelvtanból is olyan részek, amikről úgy érzik, hogy nehezebb vagy kevésbé szerethető, illetve irodalomból is esetleg vannak olyan költők, írók vagy művek, amiket mondjuk nem biztos, hogy olyan közel éreznek magukhoz a diákok.
Kiknek ajánlaná ezt a szakot?
Elsősorban olyan diákoknak ajánlanám, akik szeretnek olvasni, és akkor sem érzik magukat rosszul, ha mondjuk olyan szöveget kell elolvasniuk, amit nem feltétlenül választanának, és ezt nem fogják nehézségként venni, mert a humán tagozaton általában több a kötelező olvasmány, mint a nem humán tagozatokon. A humán tagozatot ajánlanám még azoknak is, akik szeretik a történelmet, mert ebből is több órájuk van, és így kicsit jobban bele tudnak látni azokba a történelmi összefüggésekbe, amelyekre lehet, hogy egy kevesebb óraszámú tanítás során nincs nagyon lehetőség. Egy másik fontos dolog, hogy a humán tagozatnál néha el szokták felejteni, hogy azért ez egy nyelvi tagozat is, egy picit több nyelvi órával, mint más tagozatok esetében. Úgyhogy bárkinek javaslom, aki érdeklődik a történelem, az irodalom, a nyelvtan és esetleg az idegen nyelvek iránt. Viszont, mint egykori humán tagozatos osztályfőnök, azért el tudom mondani, hogy az is fontos ehhez a tagozathoz, és hogy az ember itt jól is érezze magát, hogy egy minimális szinten szeresse ezeket a tantárgyakat, mert másképpen nehéz lesz majd neki.