A megkövezéstől a méreginjekcióig – a halálbüntetés története

119

A halálbüntetés a legsúlyosabb, valamint a legkorábban, az őskorban kialakult büntetési forma. Eleinte emberáldozatokat hoztak a túlvilág megbékítésének érdekében, később pedig büntetőjogi szempontból kapott jelentőséget. Maga a halálbüntetés az első államok megjelenésével alakult ki.

A halálbüntetés egyidős az egyik legelső írásos történelmi forrásunkkal, Hammurapi óbabiloni király körülbelül i. e. 1754 körül kiadott törvénykönyvével, mely kimondta a szemet-szemért, fogat-fogért, azaz a talioelvet. Csaknem 4000 évvel későbbre, a 21. századra azonban egyre több államban betiltották már a gyakorlását.

A Hammurapi törvényeit jegyző kőtábla részlete.

Az ókori zsidó kultúrában

Az ókori zsidóságra a mózesi törvények vonatkoztak, amelyben a halálbüntetést magával vonó bűntények közül csak egy volt az emberölés: ugyanilyen szigorral vették az emberrablást, a szülők szidalmazását és az istenkáromlást. A bálványimádás súlyos bűncselekménynek számított, ugyanis Jahvét tekintették a világegyetem egyetlen istenének, és csak az ő csodálata volt számukra a megengedett.

A jóslással, varázslással és egyéb boszorkányságokkal foglalkozókat azonnal kivégezték, de a homoszexualitást sem tűrték meg, és az általánosan elfogadott szexuális normáknak nem megfelelően viselkedő egyéneket is kivégezték. Ez utóbbiba a vérfertőzést és a házasságtörésen kívül például a „havibajos asszonnyal” való szexuális érintkezés is beletartozott. A szexuális „eltévelyedések” büntetéssel való fenyegetésének csak kisebb részben volt az oka a fennálló erkölcsi rend védelme, ennél sokkal fontosabb volt, hogy a nemi úton terjedő betegségeket megakadályozzák.

A középkori Európában

Az ókori Hellászban és Rómában továbbra is végrehajtottak kivégzéseket, előbbiekhez hasonlóan a középkorban a halálbüntetések alkalmazása és módszere nagyban függött az elítélt társadalmi osztályától és elkövetett cselekedetétől is. Nem nehéz elképzelni, milyen gyakran végezhettek ki boszorkánysággal vádolt nőket ebben az időben, valaki meghurcolására a világi hatalomra is szert tevő katolikus egyháznak a másik oka az eretnekség volt. Abban az időben ugyanis a nem csak az istentagadó embereket nevezték eretnekeknek, hanem azokat is, akik az egyház filozófiájával nem értettek egyet, illetve eretnekségnek tekintették a természettudományos felfedezéseket is.

Különösen nehéz idők jártak Galileo Galileire, a kor vezető matematikusára, csillagászára és természet­filozófusára, ugyanis eretnekség vádjával állt a Szent Inkvizíció előtt. De mégis mit követett el, hogy ilyen helyzetbe került? Védett egy rendkívül fontos elméletet, Kopernikusz heliocentrikus világkép elméletét, melynek lényege, hogy a világegyetem középpontjában a Nap áll. Ennek ellenére Galilei viszonylag könnyen megúszta, „csak” életfogytiglani házi őrizetre ítélték.

Galileo Galilei. Justus Sustermans olajfestménye.

Út a megszüntetésig

Az újkori vezetők arra számítottak, hogy ha a bűncselekmények minél szélesebb körére kiterjesztik ezt az ítéletet, az emberek visszarettennek, azonban ez pont fordítva történt. Látták, hogy a bíróság az alacsonyabb számú kivégzések céljából az egyértelmű bűnösöket is felmenti, így azok felbátorodtak, és egyre több törvénysértést követtek el. Mielőtt a bíróság megtette volna ezt a lépést számos téves ítélet született. A kor későbbi éveiben korlátozták az ítélet kiszabását, szinte már senkin sem kellett ezt alkalmazni, és úgy gondolták, lassan ideje véglegesen eltörölni a halálbüntetést.

Viszont a modern korba lépéssel, az I. világháború kirobbanása miatt előtérbe került az erőszak, ami kicsit sem segített az eltörlését szolgáló törvényt bevezetni. Sőt, a létrejövő totális diktatúrák mind alkalmazták, így mindennapossá kezdett válni. A II. világháború után indult ismét erősödésnek az abolicionizmus, azaz olyan mozgalom, amely valamilyen törvény vagy intézmény eltörlését sürgeti: ez esetben a halálbüntetését.

Miután az Egyesült Nemzetek Szervezete, azaz az ENSZ is fellépett már ez ügyben, legelőször az NSZK, vagyis a Német Szövetségi Köztársaság, utána pedig a legtöbb demokratikus ország is eltörölte az efféle büntetéseket a 20. század második felére. Mára Európában csak Belorusszia területén található ez az intézmény. Az Amerikai Egyesült Államok több tagállama is megszüntette a halálbüntetést, azonban az államok többségében, például Texasban és Californiában máig legális, azonban a halálbüntetés rendszere nem működik hibátlanul.

Zöld színnel vannak jelölve az államok, melyekben betiltották, pirossal azok, amelyek még alkalmazzák a halálbüntetést. Forrás: Wikimedia Commons CC BY-SA 4.0

Téves kivégzések az USA-ban

Az alig tizennégy éves George Stinney egy Bibliát szorongatva indult a villamosszék felé. Két kislány meggyilkolásával gyanúsították meg a kisvárosban, ahol élt. A településen egy vasúti sín választotta el a feketék és a fehérek lakta területet. A két kislány virágszedés közben áttévedt a túloldalra, és többen látták, hogy a fiútól kértek útbaigazítást. Többé nem tértek haza, másnap találtak a holttestükre egy gödörben.

George Stinney. 2014-ben hatályon kívül helyezték az íteletét.

Miután a fiút kizárólag fehér rendőrök hallgatták ki, fehér esküdtszék és bíró ítélte halálra, a kivégzéskor látták, hogy nagy lesz Georgenak a villamosszék, hiszen felnőttekre tervezték, ezért a Bibliára ültették rá. A maszk is túl nagy volt rá, az első 2400 voltos áramütésnél lecsúszott a fejéről, és szabadon hagyta eltorzult arcát a második, és a végzetes harmadik áramütés alatt. Negyven év elteltével három jogász újravizsgálta az ügyet, és bebizonyosodott a fiú ártatlansága.

A 28 éves Johnny Frank Garrettet egy 76 éves apáca meggyilkolásáért végezték ki. A férfi ellen több bizonyíték szólt, de ő mindent meg tudott magyarázni, és végig tagadta a gyilkosságot. Később bekapcsolódott az ügybe egy orvos szakértő, aki megállapította, hogy a gyilkosság idején még csak a 17 éves Garrettnek egy gyermekkori trauma és súlyos agykárosodás miatt kettős személyisége volt, ami mindent megmagyaráz. Az egyik személyiség, Johnny azért mondja teljes meggyőződéssel, hogy ártatlan, mert az erőszakot és a gyilkosságot a másik személyiség, Aron követte el.

„Köszönöm a családomnak, hogy végig mellettem álltak, a világ többi része meg csókolja meg a seggem. Ártatlan vagyok.” – mondta közvetlenül a méreginjekcióval végrehajtott kivégzése előtt Garrett. Később, miután még egy idős nőt meggyilkoltak a városban, kiderült, hogy Garrettet tévesen ítélték halálra, és elfogták az igazi elkövetőt.

A Nyugati világon kívül

Az iszlám vallású országokban a muszlimok szent könyvére, a Koránra épülő sáriában, az iszlám jogrendben máig megtalálható a halálbüntetés. Gyilkosság, házasságtörés, hitehagyás, istenkáromlás, homoszexualitás – elsősorban ezekért a bűnökért szabják ki a legsúlyosabb büntetési nemet az ezt alkalmazó országokban, mint például Szudánban, Iránban és Szaúd-Arábiában. A kivégzéseket legtöbbször megkövezéssel (az elítéltet beássák a földbe – a nőket nyakig, a férfiakat derékig -, majd halálra dobálják őket kövekkel), illetve lefejezessél hajtják végre. A brutális módszerek ellen rendszeresen tiltakoznak nyugati országok és emberi jogi szervezetek is.

Forrás: Wikimedia Comons

A Közel-Keleten azonban nem kiugróan magasak a kivégzések száma globális összehasonlításban. A listavezető a kommunista párt által irányított Kína, ahol a 2016-os adatok alapján több mint 1000 embert öltek meg. Ezután következnek a muszlim többségű államok, Irán, Szaúd-Arábia, Irak, Pakisztán és Egyiptom. Hatodik pedig az egyetlen nyugati állam, ahol legális a büntetés, az Egyesült Államok. Észak-Koreáról nincsenek adatok, azonban feltételezhető a kivégzések magas száma a Kim Dzsongun vezette kommunista diktatúrában is. Emellett Japánban is törvényes a halálbüntetés, ahol akasztással zajlik a büntetés végrehajtása a börtönökben.

A halálbüntetés története itthon

A halálbüntetés Magyarországon már a szervezett állam létrejöttétől fogva általános módszer volt, amely 180 bűntény elkövetőire vonatkozott, melybe a lopás, rágalmazás és idegen pénzek behozatala, elfogadása is beletartozott. A 16. században alakultak ki az egyszerűbb kivégzési módok, mint a lefejezés, akasztás, vízbefojtás, zsákba kötés, kerékbetörés, az élve megégetés, felnégyelés, valamint a karóbahúzás. De nem csak a metódusok sokfélesége mutatta meg az emberek brutalitását, hanem a korra jellemző módon ezeket általában ünnepnapokon hajtották végre, hogy minél több legyen a néző, és hogy nagyobb legyen az elrettentés is, bár sokaknak ez inkább szórakozást jelentett, mintsem szörnyülködést.

A karóbahúzás Vlad Tepesnek, azaz “Drakula grófnak” a kedvelt kivégzési módszere volt.

II. József felvilágosult abszolutista uralkodása idején, 1786-ban betiltotta a halálbüntetést, amit később visszaállítottak. Szemere Bertalan, a Magyar Királyság első belügyminisztere és második miniszterelnöke volt az első jelentős magyarországi kritikus, aki az „örökfogságot”, azaz a mai életfogytig való elzárást javasolta az emberölések helyett. A javaslatot nem fogadták el, de később a kivégzéseket már zárt helyen, szűk körben tartották. Az 1878-as Csemegi-kódex, az első magyar büntető-törvénykönyv már csak súlyos bűncselekményekért, felségsértésért vagy gyilkosságért engedélyezte a kiszabását.

A második világháború után szovjet elnyomás alatt állt Magyarország, a sztálinista Rákosi Mátyással az ország élén. Ezt Rákosi-korszaknak nevezzük, amikor is Rákosin úrrá lett a megalománia és saját barátait és bajtársait is kivégeztette, bebörtönöztette koncepciós perek keretében. Az egyik legismertebb eset Rajk László pere, aki Rákosi diktatúrájának kiépítésében és első éveiben fontos szerepet játszott, azonban őt is koncepciós vád érte és megölték.

Az utolsó magyarországi kivégzésre 1988. július 14-én került sor. Vadász Ernő egy csavargó, munkanélküli férfi volt. Az egyik este barátjával egy kocsmában iszogattak, amikor felfigyeltek egy szintén ittas állapotban lévő férfira, akinél sok pénz lehetett véleményük szerint. Áldozatukat kirabolták és holtra verték, majd a lakását is kirabolták. Vadász a zsákmánnyal elégedetlen volt, ezért a falu kisvendéglőjét is kifosztotta. Ő volt Magyarországon az utolsó személy, akit a halálbüntetés 1990-es eltörlése előtt kivégeztek.

Újra bevezetnék?

Azóta is folynak viták a halálbüntetéssel kapcsolatban. Először a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a fideszes Lázár János állt a visszaállítás mellé 2014-ben, majd Orbán Viktor miniszterelnök 2015-ben, amikor egy 19 éves fiú, egy kaposvári dohánybolt fiatal lány alkalmazottját késelte meg brutálisan. Pár nappal előtte eltervezte, hogy kirabolja a helyiséget és elutazik, hogy újrakezdje életét. A lány ellenkezés nélkül odaadott mindent, amit a fiú kért, ennek ellenére a fiú többször megszúrta és bezárta a dohányboltba, így a lányt a helyszínen érte a halál. Az eset kapcsán Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy a halálbüntetés kérdését „napirenden kell tartani”.

Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelben 2016. február 18-án. Forrás: Wikimedia Commons CC BY-SA 2.0

Az Európai Parlament elítélte Orbán Viktor szavait, azzal érvelve, hogy a halálbüntetés visszaállítása problémákat idézne elő, ugyanis fennáll a téves ítélet esélye, amikor már késő lenne visszavonni azt, valamint az Alkotmánybíróság 1990-ben, a büntetés eltörlésekor kimondta, hogy mindenkinek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, ráadásul visszaállítása ellentétes lenne az EU szerződéseivel is. Emellett, ahogy olvashattátok az amerikai példák esetében is, fennáll annak az esélye is, hogy tévesen ítélnek valakit halálra, ami visszafordíthatatlan, nem úgy, mint a börtönbüntetés.

 


Felhasznált források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Capital_punishment
http://jesz.ajk.elte.hu/tothj20.html
http://www.apologia.hu/vilagnezetek/hit-es-tudomany/a-galilei-per/
https://24.hu/kozelet/2014/03/12/artatlanok-a-halalsoron/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vad%C3%A1sz_Ern%C5%91

HAGYJ VISSZAJELZÉST

Ide írd a hozzászólásod!
A neved helye