A zene végigkísér minket egész életünk során, mint ember, hozzánk tesz és hatással van az egész világnézetünkre. A zenének köszönhetően közvetítjük, kifejezzük érzéseinket és megérintünk másokat. Összefoghat embereket, fejleszti kreativitásunk, felvidít, vigasztal, megnyugtat. A szabadságot jelentheti, akkor is, ha csak azt nézzük, bárki bármire gondolhat egy zene hallatán. Mindenkiből mást hoz ki, mindenkire más hatással van. Ezért is mindenkinek mást jelent, de vajon nagyon különböző, amire gondolunk, ha meghalljuk azt, hogy „zene”? Megkérdeztem három deákost, Benedeket, Fruzsit és Szilárdot, hogy mit jelent nekik a zene.
Fruzsi: Számomra a zene a boldogságot jelenti, az elzárkózást a külvilágtól.
Benedek: Az első dolog, ami eszembe jut, az a szabadság. Amikor zenét hallgatok, kicsit magamba fordulok, és megszűnik minden körülöttem. Nem gondolok a problémáimra, csak élvezem a pillanatot.
Szilárd: Nekem a zene a nyugalmat, az ellazulást jelenti. Elfeledteti a problémákat és kicsit kiléphetünk a hétköznapokból általa.
Lehet, hogy míg valaki agresszívnek találja a rockot, másnak az lehet a legmegnyugtatóbb kikapcsolódás. Tényleg ennyire más lenne a műfajokat illetően, hogy mire gondolunk, milyen hatással van ránk? Néha hajlamosak vagyunk elítélni azt, aki nem a nekünk tetsző műfajt kedveli, és bedőlhetünk az ezeket övező sztereotípiáknak is. Megkérdeztem őket arról is, hogy ők mit gondolnak egyes sztereotípiákról.
Van olyan helyzet, amikor kedved van rockzenét hallgatni?
Benedek: Igen, igazából volt egy egész nyári szünet, amikor csak azt hallgattam.
Mit gondolsz a sztereotípiákról, miszerint a rockzenét hallgatók gyakran agresszívnek, antiszociálisnak, depressziósnak vannak titulálva?
Benedek: Nyilván ez nem minden egyes rockerre igaz, de minden bizonnyal van valami alapja a sztereotípiának. De szerintem ugyanúgy lehet egy popénekes is depressziós, nem hiszem, hogy ennyire le lehetne szűkíteni ezt egyetlen műfajra.
Mit gondolsz a klasszikus, illetve a rockzenéről?
Fruzsi: A rock zene megijeszt, igazából olyan érzésem van, hogy mérges emberek ordibálnak a fülembe. A klasszikus zenét pedig egyszerűen csak unalmasnak találom.
Szerinted igaz az a sztereotípia, hogy a klasszikus zenészek, illetve a műfajt kedvelők általában konzervatívak, intelligensek, toleránsak?
Fruzsi: Igen, én is így gondolom, bár igazából nem saját tapasztalatból mondom. Viszont az én környezetemben senki nem szokott klasszikusokat hallgatni, és kicsit furcsállanám is, ha egy velem egykorú fiatal azt hallgatna.
Mit gondolsz a rock műfajról alkotott sztereotípiákról?
Szilárd: Úgy gondolom, valóban köze van az ember lelkiállapotának ahhoz, hogy milyen zenét hallgat. Viszont ez nem azt jelenti, hogy aki rockot, metált hallgat az antiszociális vagy agresszív. Minden emberből mást hoznak ki különféle zenék. Van, aki a rocktól, van, aki a poptól és van, aki a klasszikus zenétől lazul el. A zene kiváló módja, hogy érzelmeket, érzéseket adjon át a hallgatóknak, azonban azt nem lehet befolyásolni, hogy egy zene kiben milyen érzéseket hoz elő. Azt, hogy ki milyen zenét szeret, szerintem sokkal jobban befolyásolja, hogy a környezete, barátai és szülei milyen zenét hallgatnak.
Te magad játszol valamilyen hangszeren?
Benedek: Igen, 3 évet gitároztam, de csak 2 évet jártam zeneiskolába.
Miért kezdted el?
Benedek: Bevallom, eleinte azért, mert menő dolognak tartottam, de aztán egyre jobban kezdtem más szemszögből látni a dolgokat. Megnyugtatott és kikapcsolt. Igaz, hogy klasszikus gitáron játszom, viszont kezdetben nem ezzel akartam foglalkozni, hanem inkább az akusztikus illetve elektronikus gitár vonzott. De úgy látszik, itt ragadtam.
Fruzsi: Nem, sajnos nem játszom semmilyen hangszeren.
Szilárd: Egész kicsi korom óta gitározom, 5-6 lehettem, amikor elkezdtem. Édesapám szintén gitározik, emiatt volt lehetőségem és inspirációm is elkezdeni. Ő még mindig nagy hatással van rám, segít, amiben csak tud, nagyon sokat köszönhetek neki.
Ha jól tudom, Szilárd, bandában is elkezdtél nemrég játszani. Hogy alakultatok, és milyen csapatban együtt dolgozni?
Szilárd: Úgy fél éve, az egyik barátom fejéből pattant ki az ötlet, hogy alapítsunk egy igényes, saját számokat játszó zenekart. Egy közös barátunk is csatlakozott hozzánk és így alakult meg a Chimpull (tagok: Kovács Szilárd, Ábrahám Levente, Kocsis Barnabás). Szóval elkezdtünk együtt zenélni, nagyon hamar összeszoktunk, megszerettük egymást. Azóta 0-24 együtt vagyunk, nagyon élvezzük a közös munkát. Mostanra sikerült összetennünk egy koncertnyi anyagot, igaz, hogy még csak a számok fele saját, a másik fele feldolgozás. De úgy gondolom, hogy egy nagyon igényes, belevaló műsorral sikerült előállnunk. Túlvagyunk az első koncertünkön, és azt kell, hogy mondjam, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, ami nagyon sokat jelent számunkra. Nyáron kezdjük stúdióban felvenni a saját számokat, remélhetőleg júliusban már elérhetőek lesznek a Youtube-on.
Chimpull
Chimpull. 209 likes · 116 talking about this. Zenekar, együttes.
A klasszikus zenével mi a helyzet, mit gondolsz róla? Szerinted miben ad mást?
Szilárd: A klasszikus zene egy egészen más világ. Személy szerint én a zsenialitása miatt szeretem annyira. A gitár mellett zongorán is szoktam játszani, főként klasszikusokat. Nagyon jó néha leülni a zongorához, és klasszikus darabokat játszani, elképesztő nyugalmat áraszt. Az örök kedvencem Bach, a műveit rongyosra hallgattam/játszottam, de még ezredik alkalommal is tátott szájjal hallgatom.
Van olyan dal, ami meghatározó volt az életedben, és ha igen, miért?
Benedek: Volt egy nyár, amikor csak rockzenét hallgattam. Akkor sokat hallgattam a My Chemical Romance-től a Mama című számot, ami egy kicsit lehangoló dal. Abban az évben halt meg a nagymamám rákban, és bár tudom, hogy hülyeség, úgy gondoltam, hogy a szám és a nagymamám távozása közt összefüggés van. Végül is így lett vége a rockos időszakomnak.
Fruzsi: Talán a Before Ulrik Munthertől. Azért, mert emlékszem, hogy amikor először hallottam mennyire megfogott, és hányszor hallgattam újra és újra. Most pedig, bármi problémám legyen, vagy szomorú vagyok, meghallgatom, és azonnal jobb kedvem lesz tőle.
ULRIK MUNTHER – BEFORE (Official video)
Directed & produced by Ulrik Munther & Fritz Dölling Dop & edit by Fritz Dölling. Tack också till Henrik Wallgren.
Szilárd: Erre elég nehéz választ adni, ugyanis több olyan szám is van/volt, amit meghatározónak tartok. Az én esetemben 1-1 szám/előadó képes egy új fejezetet nyitni az életemben, mindennapjaimban. Teljesen más életérzést, hangulatot és felfogást nyújtanak ezek a dalok, átrendezik a gondolataimat, és ennek a hangulata alapján élem az életem azon szakaszát. Ez kívülről remélem nem túl észrevehető, de belülről mindig más-más embernek érzem magam, amikor megnyílik egy újabb „fejezet” az életemben. Pár előadó, akik nagy befolyással voltak rám, és mindenféleképp meg szeretnék említeni: Kispál és a Borz, 30y, System of a Down, Arctic Monkeys, Motörhead, Leo Moracchioli.
My Chemical Romance – Mama
To celebrate the 10th anniversary of The Black Parade, we have released a special edition that includes the album plus 11 previously unreleased demos, rarities, and songs from The Black Parade recording sessions. Album bundles including the vinyl, CD, and exclusive MCRX Flag are available at http://MyChemicalRomance.com.
Összességében, láthatjuk, hogy mennyire más hatással vannak ránk egyes műfajok, és hogy a gondolataink sem feltétlenül egyeznek meg róluk. De ne essünk abba a hibába, hogy hiszünk pár megalkotott jellemzőnek, sztereotípiának, ezzel egy egész műfajt beskatulyázva. Ha nem is tetszik nekünk az adott műfaj, az sem jelenti azt, hogy akik azt hallgatják annyira különbözőek volnának, és hogy el kellene ítélnünk őket. Ráadásul van rá példa, hogy valaki két teljesen különböző műfajban mozogjon egyszerre, és szeresse mindkettőt, más okokból. Minden zenének megvan a maga értéke, csak lehet, hogy valamit csak egy adott életszakaszban tudunk majd értékelni. Én úgy gondolom, a zenét mindig is a sokszínűsége és változatossága tette és teszi majd ilyen értékessé.
Kereső Alexa
Hozzászólások
