Mikor és milyen indíttatásból hoztátok létre a bandát?
Varga Dániel: Az egész az úgy kezdődött, hogy kilencedik előtt megosztottam egy gitárt Facebookon, és akkor utána Dávid rámírt. Elkezdtünk dumálni, és valahogy feljött, hogy kéne zenélni, aztán bejöttünk a gólyanapra. Ott úgy összebarátkozunk, hogy hú… hát akkor még kéne egy basszusgitáros és akkor így Iván csak random megszólalt: “Én amúgy basszusgitározok.” Onnantól kezdve kvázi elválaszthatatlanok voltunk, elmentünk Kiszinhez. Dani korrigál: “Kiszinhez, tanár úrhoz.” Azzal, hogy szeretnénk zenekart alapítani, és hogy van-e erre rendelkezésre álló infrastruktúra. Erre a válasz, hogy: “Persze van próbaterem meg dobszerkó.” Innen kezdődött A Brend.
Ugyebár ti osztálytársak vagytok, de Gábor, a dobosotok egy évvel fölöttetek járt. Miként került be a zenekarba?
Kispál Dávid: Kiszin tanár úr az akkori osztálytársunkat, Hajdú Kevint ajánlotta. Ő volt az első dobosunk. Aztán ugyebár, hát Kevinnek a tanulás… nem pont úgy ment, ahogy ez elvárható. Gábor pedig így jött a képbe.
Dániel: Megkérdeztük tőle, hogy van-e erre kapacitása, mert ugye ő akkoriban több felállásban is zenélt. Elvállalta, hogy nekünk is dobol és utána hát ja… megszerettük egymást.
Ez de aranyos…
Honnan jött az együttes neve?
Sehapovic Iván: Ez én voltam, az én dicsőségem a név. Nagyon sokat gondolkodtunk… Fölmerült a Kispál és a Süvöltő csillámpónik is. Egy olaszóra előtt elkezdtünk rajta gondolkodni, hogy föl kéne építeni egy arculatot, egy brandet. Mondtam, hogy akkor legyen a nevünk The Brand. Ezután elmentünk tanár úrhoz, hogy ez lenne a zenekarnév és leírta “e” betűvel. (Mint Brend.)
Dávid: Akkor úgy voltunk vele, ha még a saját nevünket se tudjuk leírni, ez egy beszélő névvé válhat. “Hiszen tökéletesen alkalmatlanok vagyunk zenére.”
Hol volt az első koncert?
Dániel: A legeslegelső koncert még Kevinnel a 2014/15-ös tanév gólyabálján volt, ami amúgy elég beteg mert kb. 500 ember előtt játszottunk. Akkor még Dóra István tanár úr énekelt, mi meg nyomtuk a backing tracket. Gáborral az első közös fellépésünk pedig Ortutay Koliban a KÖ7-en volt, 2016 tavaszán. Az volt az egyik legjobb koncertünk, ilyen saját megérzés szerint.
Felmerült az a pletyka, hogy feloszlik A Brend, mert valamelyik tag külföldi tanulmányokat fontolgat, igaz ez?
Dániel: Hát, akkor most én kiugrok az ablakon. Az az igazság, hogy igen, én továbbtanulni külföldön szeretnék, viszont per pillanat nem tudjuk, hogy mi lesz velünk.
Iván: Dani pont kiválasztotta azt az időszakot, amikor pont elkezdtünk beindulni és úgy döntött, hogy elmegy.
Dániel: Ez történt, ettől függetlenül semmi nincsen sehova semmilyen mértékben garantálva, szóval még bármi történhet még. Time will tell, ahogy azt az angol mondaná.
Nagyobb bandák előtt szoktak előzenekarok lenni, nem gondolkodtatok még ebben?
Iván: Nem, nem kerestünk még előzenekart, hogy ha erre gondolsz.
Dávid: Kérném kiemelni, hogy ezt csak Iván mondta…
Iván: … és csak viccként.
Női tag felvételét nem terveztétek esetleg?
Dávid: Dani részben ezért növesztett hosszú hajat.
Dániel: Apám is igazából megmondta, hogy Dani, te egy nő vagy. Szóval női tag már van a zenekarban.
Dávid: Igazából lányokkal zenéltünk már. Például, amikor először zenéltünk Gáborral, akkor Szasza volt az énekesnőnk.
Iván: Meg amúgy is a banda nagy része hosszú hajú.
Dániel: Most már 3/4 van, nem is 2/3.
Dolgoztok saját albumon?
Dániel: Maradjunk annyiban, hogy tribute zenekar vagyunk. Van elképzelésünk, ami nagyon gyerekcipőben jár, vagy igen vagy nem.
Ivan: Hagyunk magunk után valamit még, de az maradjon meglepetés. Kispál hajából egy tincset bekeretezve vagy egy albumot. Megjegyzés: Kispál nem adja a haját…
Van szponzorotok?
Dániel: Hát igen, szeretném megköszönni apukámnak, anyukámnak, hogy még etetnek.
Dávid: Az az igazság, hogy a szponzorunk az állandó közönség. Meg egyébként a Deák, hogy nem kell külön próbatermet bérelnünk.
Dániel: Ismét szeretném megköszönni a Deák Ferenc Gimnáziumnak, apámnak, anyámnak, macskámnak.
Többiek: Nincs is macskád.
Dániel: De… ha lenne.
Dávid, a gitáros.
Dávid: Én vagyok a gitárosa a zenekarnak, de egyébként alapszinten dorongozok… dorombolok!? Hát biztos, hogy nem. Meg egy kicsit szájharmonikázni is tudok. Meg kicsit zongorázni. De azt nagyon basic szinten. 5 éve van egy magántanárom, illetve autodidakta módon próbálom elsajátítani a gitározást. A jövőben szeretnék zenélni, esetleg még külföldön kipróbálnám magam. Más nem, negyvenéves pocakos apukaként a garázsomban fogok zenélgetni a többi sörpocakos apuka társaságában.
Iván: Honnan veszed, hogy lesz garázsod?
Dávid: Ja bocsánat… a kartondobozomban a Bertalan híd alatt.
Dániel: Dávid szerint a világ… ő egyébként mazochista, amellett, hogy sportot űz a lerokkanásból.
Dávid: Ja igen, Újszegedről gyalog szoktam suliba jönni, és egyszer lefutottam a félmaratont.
Dániel, az énekes.
Iván: Két évig lelki emigrált, amúgy.
Dániel: Csak erről nem beszélünk. Elvonultam a zenekartól, mert begurult az agyam.
Beszéljünk a YouTube-karrieredről.
Dániel: Annyi volt az egész, hogy mindig is szerettem volna videókat csinálni és akkor így elkezdtem, öncélúlag. Exhibicionista vagyok, egyébként. A prioritások állandóan változnak, ennyit a folytatásról. Dániába szeretnék menni, digitális designt tanulni. 3-4 éve foglalkozom vele és megszerettem.
Iván, a polihisztor.
Iván: Maradjunk annyiban, hogy én vagyok az, aki nagyon régóta igyekszem mindenen játszani. Viszont egyiken sem játszom profin. Itt mindenki valamire szakos, én meg belenyúlok mindenbe. Zongorával kezdtem, aztán gitárral folytattam. Úgy döntöttem a középiskola előtti nyáron, hogy én megtanulok basszerozni. Ezenkívül megpróbálok dobolni tanulni, illetve énekelgetni. Bár borzalmas… Szeretném, ha felvennének az SZTE BTK-ra, kommunikáció és média szakra és később szeretnék dramaturgiát és kisfilmrendezést tanulni, emellett féléve bokszolok, nyáron selejtezőn is indulok.
Dániel: Mindenkit szeretettel várunk az alkalomra, amikor Ivánt bucira verik.
Iván: Amúgy nem.
Gábor, a dobos.
Gábor: Otthon én nagyon minimális szinten elkezdtem gitározni tanulni, de persze nem vagyok túl tehetséges benne. Úgyhogy ütőhangszerpárti maradok. Nem vagyok én annyira jó, de asszem jól nézek ki, mikor csinálom. Nagyon elhiszem magamról és el tudom hitetni mással is, hogy tudok játszani egy dobszerkón. Próbatermi munkálatokban más zenekarokkal is tevékenykedek, de jelenleg a Brendet tartom az elsődlegesnek. Ha lesz rá lehetőség, a Szegeden maradó tagokkal megpróbálunk együttműködni, mert mindezt kár lenne elengedni. Jelenleg kosárlabaedzőnek tanulok.
Zárásként
Iván: Köszönjük szépen mindenkinek, aki mögöttünk állt, támogatott. A diákoknak és tanároknak, akik rendszeresen eljártak a koncertjeinkre. Emellett a zenekar tagjainak, hogy a sok vita és a kisebb-nagyobb hiányosságaim ellenére mindig összetartóan dolgoztunk. Mindig az hajtotta a zenekart, hogy szerettük egymást. Szerintem ezért volt zseniális, mert mi barátok vagyunk. Nekem ez egy olyan meghatározó közös 4 év volt, amit soha nem felejtek el. Ha valaki azt fogja mondani, hogy Varga Dani, vagy Kispál Dávid vagy Balog Gabi, akkor tudni fogom, hogy az életemben meghatározó szerepet töltöttek be.
Dávid: Az az igazság, hogy ez az iskola azt tette lehetővé, hogy mi itt 4 évig abszolút rocksztároknak érezhettük magunkat. Ilyen a világon nincs.
Dániel: Az az érzés, mikor ott állsz a színpadon, látod, hogy a barátaid arra a zenére pogóznak, amit te csinálsz, és úgy szóltok, ahogy az valami fantasztikus.
Storytime
Iván és bűntársai: Egyszer volt egy egerünk a próbateremben, és leégett egy konnektor is…
Így megmagyarázódnak az esetenként onnan kiszűrődő kétes hangok.
Dániel: Az ad hoc jellegű improvizált szabad költészetű művekre gondolsz? Igen, igen, ez én vagyok.
Köszönjük a színvonalas részvételt a Brendnek, a továbbiakban pedig sok sikert kívánunk!
Marschalek Jázmin, Tóth Ákos
Hozzászólások
