Gondolom, a címet olvasva mindenki meglepődik. Még egy kritika az Alkonyatról? Igazából nem teljesen. Ez egy ellenvélemény, az előző cikkből kihagyott lényeges részek leírása, megmagyarázása és helyesbítése egy másik ember tollából.
Nos, először is: igenis lényeges, hogy Bella Swan hová költözik, elmondom, miért. A kisvárost, ahová kerül Folksnak hívják, és a film szerint az USA egyik legcsapadékosabb helysége. Ezért laknak itt Edwardék, tudniillik a vámpírok csillognak a napfényben (legalábbis Meyer szerint, de erről majd később), Bella azonban utálja az esőt és a hideget, hiszen Arizonában nőtt fel.
Bella és Edward megismerkedésében fontos szerepet játszik, hogy a fiú több alkalommal is megmenti a főszereplőnket. És igen, egymásba szeretnek, de nem értem ehhez minek az irónia, ez egy romantikus, tiniknek és fiatal felnőtteknek írt regény. Bella valóban azért akar vámpír lenni, mert nem akarja elveszíteni a szerelmét, és igen, valóban összeházasodnak, és tényleg szürreális gyorsasággal esik teherbe Bella. Habár a kritikában nem említették, hogy Cullenék – Edward családja – úgy tudták, hogy egy vámpír nem képes gyermeket nemzeni. Ezért is olyan érdekes, hogy Bella terhes lesz (a férfi vámpírok csak halandó nőt tudnak teherbe ejteni, mivel a női vámpírok meddők, hiszen megfagyott a testükben keringő vér).
Bella nem hipp-hopp lesz vámpír, hirtelen felindulásból, hanem azért, mert a magzat gyorsan nőtt és legyengítette, így szülés közben eszméletét veszti, és Edward csak a vámpírrá változtatásával tudja megmenteni. Nem mellesleg a lányuk neve Renesmee lesz, amit anyukáik nevéből vonnak össze (Reneé és Esme). Innen is megállapíthatjuk, hogy Bellának fontos volt a családja.
https://youtu.be/uxjNDE2fMjI
Belláról pedig igenis megtudunk dolgokat. A szülei elváltak, nem szeret sportolni, sőt, nem is igazán jó benne, de kiskorában táncolt, makacs, és igazán hűséges Edwardhoz, ügyetlen és szeret olvasni. Az már egy más dolog, hogy Kristen Stewart milyen alakítást nyújt, de ez igazából nem a történet és a film alapjául szolgáló könyv hibája.
Edward igazán jó karakter, bár néha kissé összezavar a viselkedése még engem is. Az első részre ráhúztak egy filtert, ezáltal az egész filmben a hideg színek uralkodnak. Azt nem tudom, Edward miért lesz a filmek közben egyre emberibb, de hátha közrejátszott ebben, hogy szinte mindegyiknek más volt a rendezője.
Jacobnak pedig az elején is volt személyisége, a végére nem azt kapott, hanem inkább értelmet nyert a jelenléte és a Bellához való vonzalma, azáltal, hogy Renesmeebe lesz szerelmes élete végéig, bevésődik neki a kislány. Kiemelném, hogy nem említik azt az aprócska tényezőt, hogy Jacob egy vérfarkas, és mivel a sztoriban nagy szerepet játszik az Edward-Bella-Jacob szerelmi háromszög, ezért azt is hozzátenném, hogy a vérfarkasok és a vámpírok két szemben álló fél szerepét tölti be, ezért fontos, hogy Bella a két fiú, Jacob és Edward közt örlődik.
A többi karakter igenis lényeges: ne hanyagoljuk el Edward „testvéreit”, és azt, hogy hogyan fogadják, amikor hazaviszi a barátnőjét. A kérdés, hogy ki szeretné, hogy Bella vámpír legyen, és ki nem, valamint az egész Cullen család fontos szerepet játszik Bella döntéseinek meghozatalában is.
Most pedig néhány szót ejtenék a Stephenie Meyer, a regénysorozat írója által alkotott vámpírvilágról. Felejtsük el a kritikában is említett napra-megyek-meghalokat, a fokhagymától és a kereszttől való félelmet, Drakulát és a denevérré való átváltozást is. Stephenie Meyer nem „megsért egy igen ősi legendát”, sőt nem is mondanám, hogy „feláldozza a több száz éves vámpírmítoszokat a tiniregények oltárán”, hanem egész egyszerűen egy új világot teremt. Álmában látta a vámpírfiút és a halandó lányt, akik egymásba szerettek; a vámpírok itt csillognak, ha kimennek a napra, nem félnek a vallási jelképektől, inkább a vérfarkasokat tekintik ellenségüknek, Drakula helyett itt a Volturi-klán uralkodik, szárnyas emlőssé való átalakulás hiányában pedig néhány vámpír képességekkel rendelkezik (például Edward hallja mások gondolatait, Bellára pedig semmilyen más vámpír képessége nem hat, ez az úgynevezett pajzs).
És igen, azt hiszem, mindannyiunknak feltűnt, hogy nem tetszett a kritika írójának ez a film, a 12 éves énem talán harcba is szállt volna vele, de valójában nem egy Oscar-díjas alkotásról írtunk véleményt. Ez a könyv nem csak tinédzsereket vett rá az olvasásra, hanem felnőtteket is (például az anyukámat), újra megkedveltette a nagyközönséggel a fantasztikus irodalmat, de rengeteg embert rávett a fantasyregények írására is. A film, mint általában a legtöbb könyvadaptáció, eléggé eltér az eredeti történettől, de még így is egy szerethető, és szerintem nem csak egyszer megnézhető filmet kaptunk, csodálatos képekkel, zenékkel, és egy örökké fennmaradó szerelmes párral.
A honlapon a felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával Ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató