A kéttannyelvű angol orientáció bemutatása után újabb deákos szakkal ismerkedhettek meg: ezúttal az iDeák működésében is jelentős szerepet vállaló médiásokról lesz szó. Megkérdeztem kettő kilencedikest – Inezt és Dalmát – illetve kettő tizenkettedikest – Ivánt és Katát -, hogy miért a Deákot, illetve a média szakot választották. Valamint megkerestem Novotny Katalin tanárnőt, iskolánk suliújságjának mentorpedagógusát, hogy miért ajánlaná a médiaismeret- és mozgóképkultúra szakot.
 |
Miért ezt a szakot választottad?
Kata: Mindig is érdekelt a média világa, kiskoromban színjátszó szakkörbe jártam, és egy ilyen tábor alkalmával került a kezembe egy nagyon profi Nikon gép. Ekkor jöttem rá, hogy valójában fotózni szeretnék. Sok-sok hobbim volt, és rövid időn belül le is cseréltem ezeket, viszont a fényképezőgépemet sosem adnám ki a kezem közül.
Iván: Őszintén, gyerekkorom óta filmezéssel akartam foglalkozni. Mindig is vonzott a téma. Amikor kisebb voltam verseket és novellákat írtam, és próbálkoztam forgatókönyvírással is. Végül is úgy döntöttem, hogy ez az, amivel egy életen át foglalkozni szeretnék. Ekkor láttam, hogy a Deákban van média szak.
Inez, Dalma: Nagyon szeretek fotózni és filmezni, továbbá nagyon érdekelt ez a szak.
Mi szeretnél lenni, ha végzel?
Kata: Általában erre a kérdésre azt válaszolom, hogy boldog, jól kereső felnőtt. Minden álmom az, hogy elismert fotós legyek, viszont azt is tudom, hogy emellett kell egy „B” terv is. Jelenleg nagyon össze vagyok zavarodva, és nem tudom mi lesz velem.
Iván: Lehetőleg egyetemista! Komolyra fordítva a szót, ha egy kicsit a messzebb jövőbe nézünk, reklámfilmrendező szeretnék lenni, és ha a magyar filmipar létráján sikerül felmásznom, akkor filmrendező és író szeretnék lenni. De ez még a jövő…
Inez: Nem tudom még…
Dalma: A riporter szakma nagyon tetszik, de ez még egyáltalán nem biztos. Szívesebben lennék a kamera előtt, mint mögött.
Eredetileg is ezt a szakot választottad?
Kata: Igen. Általános iskolában nagyon jó tanuló voltam, így jó pontokat hoztam magammal. Az írásbelim átlagosan sikerült, matek 25, a magyar 37 pont lett. A legjobb 10-ben benne voltam ezzel az eredménnyel, különösebben nem kellett széthajtanom magam. A szóbeli vizsgára is jó szájízzel tekintek vissza. Hármasával mentünk be, és szerencsére, akikkel szóbeliztem, szintén osztálytársaim lettek, és azóta is emlegetjük, hogy milyen jókat nevettünk a vizsga alatt.
Ivan: Igen. Én nagyon sokat készültem a felvételi szóbeli részére, és jól is sikerült. De hallottam olyat is, aki nem igazán vitte túlzásba a készülődést. Szerintem, fontos azért egy pár alapfilmet megnézni, meg úgy utánaolvasni egy pár dolognak, de nem lehetetlen.
 |
Megbántad?
Kata: Részben igen, részben nem. Utólag visszatekintve azt mondom, hogy lehet, hogy szakközépiskolába kellett volna mennem, hogy az érettségi mellett legyen egy szakmám is.
Ivan: Nem. Nekem ez a szak, és alapvetően az iskola megnyitotta a világot. Nem hallottam még egy olyan iskoláról sem, amelyik ilyen nagy hangsúlyt fektetne a gyerekekben rejlő kreativitásra. Aki zenélni akar, az zenélni fog, aki rajzol/fest, kap lehetőséget, hogy műveit kiállítsák, aki a médiával kapcsolatosan érdeklődik, megkapja a lehetőséget hogy fotózzon és filmezzen. Ez a szak, mint szerintem az összes többi, tele van lehetőségekkel, és csak elég bátornak kell lenni, hogy az ember nekikezdjen.
Inez: Egyáltalán nem, nagyon szeretem. Nem a legkönnyebb, de nem kell széthajtanom magam. Azt külön szeretem, hogy médiaórákon nem csak elméletet tanulunk, élesben is kipróbálhatjuk magunkat.
Dalma: Egyáltalán nem, örülök, hogy idekerültem.
A hobbijaidra mennyi időd maradt?
Kata: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, ami részben a hobbim, rengeteget fotóztam, emellett szerencsére a barátaimra és a családomra jut idő.
Ivan: Ez egy nehéz kérdés. Személy szerint, én igyekszem elég sok mindennel foglalkozni. Például régen rendszeresen futottam, most bokszolok, emellett zenélek két zenekarban, és még igyekszem a szociális életemet is egybentartani, de egy kis tervezéssel semmi sem lehetetlen. Az osztálytársaim is igen sok mindennel foglalkoznak, és ahogy látom, senkinek sem könnyű, de lehet azért egy kis időt szakítani mindenre, ha az ember céltudatos.
Inez: Igen, mindenre marad időm, bár néha felhalmozódik a tanulnivaló. Ilyenkor általában kihagyok egy-két napot, és csak az iskolával foglalkozom.
Dalma: Egyáltalán nem akadályoz az iskola, mindig marad időm rájuk.
 |
Mennyire segít a Deák kibontakozni?
Kata: Az elmúlt 3 év keretében a DFG News fotósa voltam. Emellett az évkönyvszerkesztés folyamataiba is betekinthettem. Nagyon jó ötletnek tartom a deákos kártyanaptárakat (szerencsére az én fotóim is be lettek válogatva), és a szezonközi kiállításokat a színházterem oldalfolyosóin.
Dalma: A Deákban mindenki próbál abban segíteni, hogy minél több sikert érhessünk el.
Hogy tekintesz vissza az elmúlt 4 évedre?
Kata: Szerencsére egy nagyon jó osztály részese lehetek. és nagyon sok jó tanárunk van. Jó érzéssel gondolok vissza a 4 évre, a gólyatáborra, a gólyaavatóra, a Deák Olimpiákra – ami valljuk be, csak nekünk, deákosoknak adatik meg – a tanórákra is, illetve a rengeteg lyukasórára is.
Ivan: Nem hiszem. hogy valaha is elfelejteném bármelyik pillanatát. Gyönyörű emlékek sokasága… Az igazság az. hogy én itt, a Deákban megtaláltam a helyem. Kilencedikben alapítottunk egy zenekart. és rengeteg jó kis koncertet lenyomtunk. Igyekeztem mindig a legtöbbet nyújtani. és kihasználni a lehetőségeket. amelyeket ez az iskola kínált. Ezenkívül, amikor visszagondolok, az jár a fejemben, hogy mennyi embernek is lehetek hálás mindazért, ami velem történt ez alatt a 4 év alatt. Mindig jó lesz vissza gondolni az osztályra, mennyi hülyeséget csináltunk, és mennyi szép barátság jött létre, és persze a tanárokra, akik néha kis fegyelmezéssel, de mindig a legjobbat akarták és akarják nekünk. Ez a négy év nagyban megváltoztatott, és sok mindent tanított. Életem meghatározó korszaka!
 |
A diákok után lássuk, Novotny Katalin tanárnő mit gondol a tagozatról.
Miért ajánlaná a diákoknak ezt a szakot?
A gimnáziumunkban működő mozgóképkultúra és médiaismeret orientáció, azaz ismertebb nevén médiatagozat azoknak a diákoknak való, akiket nem teljesen a hagyományos iskolára találtak ki: vagy azért mert szeretnek tevékenykedni, vagy mert nagy a terhelhetőségük, vagy mert kíváncsiak, vagy mert szeretnek nyüzsögni, véleményt nyilvánítani – vagy ezek közül akár mind jellemző rájuk. Semmiképpen nem ajánlanám azoknak, akik jobb híján, azaz azért jelentkeznek ide, mert nem tudnak mit kitalálni. Ez utóbbiaknak azt javaslom, válasszák az általános tagozatot.
A médiatagozaton a heti két óra mellett filmeket kell nézni, filmes gyakorlatokat kell csinálni, de közben helyt is kell állni a tanulásban. Most érettségizik a harmadik tagozatos csoportom, és most 9-es a negyedik: ez alapján bátran kijelenthetem azt, hogy minden csoport letett valami pluszt az iskola asztalára amellett, hogy leérettségiztek, mert megvolt és megvan bennük az alkotásra, a valaminek a létrehozására való készség és vágy – azt gondolom, ez a legfontosabb. Az jöjjön médiatagozatra, aki szeret alkotni, nagy a munkabírása és kitartó.
Mik a szak nehézségei Ön szerint?
Pont ez: kitartónak, szorgalmasnak és kreatívnak, lelkesnek kell lenni egyszerre. Emellett jól meg kell tudni szervezni a tennivalókat, hogy a többi tantárgyból is helyt tudjon állni a diák, mert a tagozathoz kapcsolódó tennivalók sokszor elég időigényesek.
Mikor döntötte el, hogy tanár szeretne lenni? Miért pont tanár?
Talán a második tanári évemben. Ebből talán látszik, hogy nem ezt a tervet dédelgettem óvodás korom óta. Ekkor ébredtem rá, hogy mennyire fontos és érdekes életkor a 14-18 év közötti, és fantasztikus látni, ahogy – nagy többségében – bizonytalan vagy hebehurgya kisgyerekből érett felnőtté válnak a diákok a szemünk előtt. És ha ehhez egy ember, aki jelen esetben tanár bármit (remélhetőleg jót és/vagy hasznosat) hozzá tud tenni, akkor ez a tevékenység valóban hivatás lehet egy életre.
Miért pont média?
Mozgóképkultúra és médiaismeret oktatás nincs annyira régen, 2005-ben lehetett először érettségizni belőle. Erdélyi Eszter tanárnő és Andóczi-Balog József tanár úr indították el a tagozatot, ők végeztek először az ELTÉ-n, majd egyre több médiatanár kellett. Mivel én nagyon szívesen foglalkoztam ezzel (pl. filmklubot vezettem, diákújságot segítettem), szintén elvégeztem a kétéves tanárképzést az eredetileg meglévő magyar-történelem szakos végzettségem mellé. Kiváló képzésben volt részünk Budapesten, és amíg a média OKTV alól ki nem húzták a szőnyeget, pár évvel ezelőttig sok szép eredményt értünk el országos szinten is.
Szerintem a médiaismeret és a filmek ismerete a legaktuálisabb tudás az informatika mellett; a befolyásolás, a manipuláció folyamatosan körbevesz minket. Minél több tantárgy keretei között ismerjük meg ezeknek a hatásmechanizmusát, annál nagyobb eséllyel védhetjük ki; persze, csak ha akarjuk.
 |
Mit gondol a suliújságról? Hogyhogy bevállalta?
A suliújságról csak szépet és nagyon sok jót gondolok. Régóta látom már leírva az a szót: iDeák. Az 1990-es évek elején már megtiszteltek azzal a feladattal, hogy segítsem a diákok munkáját, ekkor sok lelkes diákszerkesztő tette népszerűvé a lapot, pillanatok alatt elfogyott a papíralapú kiadvány. Amikor a gyerekeimmel otthon voltam, Gáspár Róbert tanár úr segített a diákoknak, később együtt is dolgoztunk az iDeáknál. Aztán abban az időszakban, amikor az országos lapok is a nyomtatott változat megjelentetésének problémáival küzdöttek, a suliújság sem kelt el már akkora példányszámban: voltak időszakok, amikor megjelent, voltak akár tanévek is, amikor nem.
Az világos volt, hogy az újrakezdés csak online felületen képzelhető el. Aktív, tehetséges, talpraesett és kitartó diákok kellettek hozzá – és úgy tűnik, összeállt a csapat. Kicsit tartottam attól, hogy lanyhul majd a lendület, de kár volt. Örülök, hogy nekifogtunk megint, nagyon büszke vagyok minden egyes újságíróra az iDeáknál.
Hozzászólások
