Ma a terítéken egy olyan könyv van, amit, ha nem is olvasott mindenki, de biztos vagyok benne, hogy már hallottatok róla. Egy történet, ami rólunk szól. Elvileg. A következőkben Leiner Laura Szent Johanna Gimi című sorozatáról lesz szó. Ugorjunk fejest a közepébe.
 |
Először is, leszögezném, hogy én is szerettem a sorozatot. Még általános iskolás koromban. A legelső kötet körülbelül ötödikes koromban került a kezembe, így kis felsősként a gimnázium hangulata és egyáltalán a létezése izgatottá, kíváncsivá tett. Ez a sorozat elérte a kívánt hatást, azaz megkaptam azt, amit vártam a könyvtől. Viszont most, hogy már egy jó ideje én magam is gimnáziumba járok, kedvet kaptam újra a kezembe venni a regénysorozatot és elolvasni. A valóság szó szerint arcul csapott. Idősebb fejjel ez a sorozat… hát, eléggé kiábrándító. Nem teljesen, természetesen, de számomra csalódás volt.
Ha egy könyvről beszélnem kell mások előtt, akkor három részre szoktam bontani az adott művet. Először is az alapötlet: bemutatni egy gimis életének napjait tele humorral, kalanddal és szerelemmel jó ötlet. Maga a koncepció nem új, de bevált. Sokan tudnak vele azonosulni, tudnak rajta nosztalgiázni, vagy egy új környezetbe kaphatnak betekintést kiszakadva a sajátjukból. De ez is csak akkor élvezhető, ha jól meg van írva!
☺️ #szjg #szentjohannagimi
3,649 Likes, 28 Comments – Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on Instagram: “☺️ #szjg #szentjohannagimi”
Következő szempontunk maga a történet: az ötlethez kell egy élvezhető, könnyed történetet kerekíteni, ami az olvasót a székébe ragasztja, és nem engedi el addig, míg a végére nem ér. Ki kell alakítani egy fő cselekményszálat, majd a mellékszálakkal összefonva adni teljes képet az olvasónak. Az egész műnek ez az egyik fő pillére, mert ha össze-vissza van megírva, akkor a könyv végén az az első gondolat, hogy: Micsoda? és nem az, hogy Hű, ez aztán király volt! Szóval, mindenképpen kiemelkedően fontos.
És nem utolsó sorban a szereplők: ők azok, akik hősies cselekedeteikkel, avagy botlásaikkal formálják történetüket. Lehet egy, akár több főszereplő is több-kevesebb mellékszereplővel. Az írón múlik. Őket egy fő jellemzővel ruházzák fel, ami képet ad róluk. Jó történethez jó szereplők kellenek, a helyzetbe beleillő karakterek. Az, hogy legyenek valóságosak, nem túl fontos feltétel, hisz ma már szinte bárki, avagy bármi lehet a főszereplője egy könyvnek: vámpír, sárkány, katicabogár…
Most viszont térjünk vissza a sorozatunkhoz. Számomra azért volt kiábrándító, mert nem túl reális maga a helyzet. Oké, hogy a főszereplő egy elit gimis csaj, aki nagyon okos, de egyedül rajzból nem tud összeszedni egy kettest, mert egy falevelet sem tud lerajzolni! Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki rajztehetség és született Picasso. Én sem. És rajtam kívül sok ember sem, de akkor is, ennyit meg lehet csinálni szerintem.
Az osztály. Elég érdekes, hogy egy ilyen elit gimiben az osztály fele bukásra áll. Emlékszem, hogy leírták, a felvételi franciául folyt, amiben az osztály jó (legalább ebben), valamint mindenkit tandíj fejében vettek fel. De akkor is. Mi lehetett abban a tesztsorban? Mondjuk, hogy írd le, mi a kedvenc sportod, mit szeretsz csinálni, vagy… nem tudom! Kíváncsi lennék rá.
❤️
5,752 Likes, 23 Comments – Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on Instagram: “❤️”
A főszereplőnk, Reni. Először szimpatikus volt, sőt magamra is ismertem egy kicsit. Bekerült egy új közegbe, persze hogy félt, én is féltem, mikor ide kerültem a gimibe. Viszont ne csodálkozzon, hogy nem szólnak hozzá, ha ő sem nyit az emberek felé! Mondjuk 11 ember irányába, akik olyanok amilyenek, de… mindegy. Hamar kiderül, hogy borzasztóan szentimentális és naiv lány. Az ő és Cortez közötti kapcsolat nem első látásra szerelem, hanem – csak, hogy egy kedves barátomat idézzem – „első lélegzetvételre szerelem”. Ez számomra az újdonság erejével hatott, ilyennel könyvben még ezelőtt nem találkoztam. Ő pedig állandóan sír, rimánkodik, mert de rossz neki, a srác, akibe halálosan belezúgott, nem veszi észre, nem foglalkozik vele. Semmi sem jó soha, még akkor sem, amikor már összejöttek! Komolyan… Ha mindenki sírna akkor, ha a kiszemeltje egy nap nem néz rá, a saját könnyeinken hajókáznánk be az iskolába… Valamint egy másik kényes téma. A zenei ízlés. Nem azzal van a bajom, hogy Beatlest, Oasist, meg még nem tudom miket hallgat, aki szereti, az hallgassa őket (mert tényleg vannak jó számaik), viszont elég érdekes, hogy nem ismer egy viszonylag népszerű modern bandát! Ha név szerint nem is, de legalább a dalokat fel kellene ismerni, hisz egy-egy népszerű szám már egy idő után a csapból is folyik!
Olvasási érdeklődés. Vannak emberek, akiknek nem tetszenek a mai kortárs könyvek. Ez teljesen normális. Én szeretek mindenfélét olvasni, modernet és klasszikusat egyaránt. De ha olvasunk valamit, akkor figyeljünk már oda, hogy mi a könyv története! Idézem: “Átéreztem Jean Valjean kínlódását a börtönben. Neki sem volt notebookja” (Victor Hugo: A nyomorultak) Kedvesem, egy: Jean Valjeant gályarabságra ítélték. Kettő: igen, szerintem is az volt a legrosszabb számára, hogy nem tudott kommunikálni a kinti világgal, mint az, hogy ne haljon bele a folyamatos embert próbáló munkába. Három: a gályarabság és a bebörtönzés nem ugyanaz. A bebörtönzésbe később lehet belehalni.
Nos, jöjjön Cortez, a nagyon jó pasi, stb… Minden ilyen típusú könyvbe kell egy helyes srác, akiért meg kell veszni. Nos, nem meglepő, ő is ilyen. A kötetekben nagyon sok leírás van róla, így azt nem részletezném. Ő egy fokkal valósabb személy, mint Reni. Hozzá hasonlóan sokan nem laknak a szüleikkel, mert messze dolgoznak. El vannak hanyagolva, nem törődnek velük sokat. De miért is olyan menő Cortez? Egyszerű a válasz. Amcsi szülők, álompasi, tud gördeszkázni, több nyelven beszél, tud zenélni. Minden tulajdonság megtestesül benne, amire szükség lehet a tökéletes sráchoz. Néha borzalmasan ellenszenves volt, amikor a „durcás királylány”-t játszotta. Most nem érdekelsz, mert beszélgetsz más srácokkal is! Hagyjál békén! Neki lehet barátnője, de Reni ne merjen ránézni más fiúkra vagy egyáltalán beszélni velük! Azért én egy tizenéves sráctól érettebb viselkedést várnék el… De lehet, hogy nekem magasak az elvárásaim.
☺️?
3,464 Likes, 25 Comments – Leiner Laura (@leinerlauraofficial) on Instagram: “☺️?”
Most nézzük Reni barátait. Kezdjük Virággal: az először emós, majd hippi lánnyal, aki borzalmasan buta. Nagyon. Sokáig gondolkoztam, hogy miért is vették fel. De aztán megértettem, hogy ne keressek benne logikát. Oké. Habár, amikor együtt volt Doriánnal, nagyon nem kedveltem, kibújt belőle a hisztis, lázadó lány karakter, akit nem érdekel más, csak a pasija, na meg a pasija… Őszintén, ha a legjobb barátnőm, aki mellett ott vagyok jóban-rosszban, segítek neki, számíthat rám, egy ilyen “hagyjál békén, szemét vagy, mert amúgy a javamat akartad, de mindegy, mert így nem láthatom a fiúmat!” eset után elbeszélgetnék vele, hogy azért mégiscsak álljon meg a menet! Amikor már viszont megjön az esze (vagy valami hasonló), aranyos karakter, segítőkész, és nagyon jól kiegészítik egymást Renivel. Minden megvan benne, ami Reniben nincs. Ez pedig egy pozitív dolog.
A következő hölgyemény Kinga. Ő volt az egyik kedvenc karakterem. Okos, figyelmes, mindig a legjobbra törekszik, egyszerre több helyen próbál helytállni. Igazi maximalista, aki nehezen tűri el, ha veszít, de tudja, mikor kell visszavonulnia. A könyv nagyon idegbetegnek ábrázolja, folyton kiabál, ideges, és lealáz másokat. Szerintem nem ilyen. Sokszor rácáfolt az általa mutatott „gonosz én”-re. Csak azért nem kedvelik, mert megmondja az igazat, képes reálisan látni a dolgokat, valamint érdekli a jövője? Ez nem valami kedves a többiektől szerintem.
Arnold. A zseni, aki állandóan késik, beleszeret Renibe, majd elmegy. Arnold karaktere olyan srác, akiről azt hiszed, hogy a barátod, de közben ő továbbgondolja ezt, és ebből sok gond lesz. Enyhén érződik a „nem létezik lány-fiú barátság” gondolat – amivel én nem értek egyet -, de ő maga egy reális karakter. Sokan kedvelik, sokan meg nem.
Számomra a legéletszerűbb karakter Ricsi volt. Laza, deszkás srác, vicces, nem valami jó diák (sokszor inkább nagyon rossz). Raszta haja feltűnővé teszi, így nem lesz belőle felejthető arc.
Jacques és Gábor. Ők a hangtalan kis egerek, akik a történetünk végére kezdenek valódi személyiséget kapni. Addig viszont csak vannak. Nem zavarnak sok vizet, nem igazán veszik észre őket, csak Reni.
Az osztály techmániásai, Dave és Macu. Ők szinte egymás hasonmásai, a legnagyobb különbség köztük a származásuk. Először a hasonlóság ellentétet teremtett közöttük, amit később sikerült tisztázniuk.
Az osztály először kockái majd rockerei, Andris és Robi. Egy személyiséget megkettőztek, hogy ne legyenek egyedül. Sokszor borzalmasan undorítóak. Nem csak viselkedésüket illetően. Minden másban is.
Valamint nem utolsósorban, az osztály bohóca, Máday életének megrontója, Zsolti. Nagyon vicces, nem annyira okos, a kaják, majd a gyúrás, konditermek és persze a lányok nagy imádója. Állandóan viccelődik, fontosak számára a barátai. Egy aranyosan lökött srác.
Szót kell ejtsünk Reni szüleiről. Őszintén, ti hány szülőt ismertek, aki könyvből neveli a gyerekét? Ha Reninek éppen valami nagy bánata van (ami, hogy őszinték legyünk, elég gyakori) akkor nem megkérdezik, hogy mi a baj, segíthetnek-e, hanem mindenféle hülyeséget kitalálnak, aminek nem sokszor van köze a valósághoz. Valamint, hogy Reni édesanyja nem tud főzni semmit! Egyszerűen nem hiszem el, hogy gyerek mellett nem tanult meg legalább egy rakott krumplit összedobni anélkül, hogy az nem égett volna oda és ehető is lett volna. Nem vagyok valami nagy konyhatündér én sem, de a rakott krumpli nem nagy művészet véleményem szerint. Meg lehet gyorsan tanulni, és a főzésbe hamar bele lehet jönni. De Reni anyukájának ez nem jött össze 18 év alatt. Ez van.
#szjg #kezdet #szeptember 8.❤️
61 Likes, 1 Comments – ♡Leiner Laura Fanok♡ (@__leiner.laura.fanok__) on Instagram: “#szjg #kezdet #szeptember 8.❤️”
A könyv szerkezetét illetően jó dolog, hogy naplószerű a sorozat. Ezzel kicsit bensőségesebb helyzetbe van esélyünk betekinteni. A bejegyzések végi értékelők is jók, hisz így felfrissíti azt, ami eddig történt, mert elég hosszan szokták részletezni a napokat. Nem meglepő, hogy túl sokszor van benne Cortez. A napi értékelők végén is csak a sírás-rívás megy. Kicsit felszínes már azért 5 pontot adni, mert a fekete/kávébarna haja belelógott abba a fantasztikus kék szemébe.
A Szent Johanna Gimit én személy szerint azoknak ajánlom, akik egy könnyed olvasmányra vágynak a szürke hétköznapok folyamán, csak ne keressenek benne logikát. Sok benne a poén, jók és kevésbé jók egyaránt. Ha van általános iskolás felsős tesód, neki ajánld, mert abban az életkorban igazán élvezhető a sorozat. A vélemények nagyon különbözőek erről a könyvsorozatról, sokan nem szeretik, és nagyon sokan meg igen. Aki szereti, élvezze, jó szórakozást hozzá! Aki nem, az attól bátran elmondhatja a véleményét, mert minél több szemszögből vizsgáljuk a köteteket, annál jobb. Azok is élvezhetik, akik idősebbek már, egyfajta nosztalgiaként tekinthetnek rá, felidézve a középiskola világát. Jó olvasást!
Buda Nikolett
Hozzászólások
