Amíg iskolánk tanulóinak többsége otthon töltötte az egyhetes síszünetet, addig jó pár sportos diák és tanár az ausztriai Koralpén síeléssel kapcsolódott ki. Három kilencedikest, Vikit, Nórit és Sacit arra kértem, meséljenek az élményeikről.
 |
| Fotó: Fekete Sára |
Hol volt a sítábor és a szállás?
Saci: Ausztria délkeleti részén, Koralpén. A kilátás gyönyörű volt, a hotelból ráláttunk a faházakra, ami igazi alpesi hangulatot teremtett.
Viki: A Hotel Koralpe nevű pályaszálláson szálltunk meg.
Mettől meddig tartott a sítábor?
Saci: Február 3-án (szombaton) reggel 6-kor indult a busz és február 8-án (csütörtökön) értünk haza este 11 óra környékén.
Hányan vettetek részt a programon?
Nóri: Pontosan nem tudom, de egy jó nagy busszal mentünk. Sok tanár is velünk jött. Nem csak a Deákból voltunk, más iskolákból is jöttek.
 |
| Fotó: Fekete Sára |
Naponta mennyit síeltetek?
Saci: Reggel fél tízig lehetett reggelizni, utána mindig egyeztettünk a tanár úrral/tanárnővel, hogy mikorra vár minket a felvonónál. A haladóknak délelőttönként Engi Zoltán tanár úr tartott „továbbfejlesztést”, a kezdőkkel pedig Agócs Ágnes tanárnő foglalkozott. A társaság nagy része legalább délután két óráig síelt, de voltak néha kivételek, például az egyik napon nem működtek a felvonók az időjárás miatt. Az egész sípálya egyébként délután négyig volt nyitva.
Nóri: Ami még jó volt a dologban, hogy pályaszállásunk volt, szóval ha vissza akartál menni egy kicsit pihenni, nyugodtan megtehetted.
Viki: Mi mindig igyekeztünk kihasználni az időt, bár akadtak olyan napok is, amikor egy kicsit kevesebbet síeltünk, mert elfáradtunk.
A síelésen kívül milyen más programok voltak?
Viki: Volt lehetőség biliárdozásra, valamint volt rengeteg társasjáték. Néhányan hoztak kártyát, ezért majdnem minden este leültünk és játszottunk. Mindig nagyon jó volt a hangulat.
Tudtatok már azelőtt is síelni, hogy jelentkeztetek a kirándulásra, vagy csak most tanultatok meg?
Viki: Az túlzás, hogy tudtam, de most kicsit több tapasztalatot tudtam szerezni. Ezelőtt összesen háromszor voltam síelni, ez volt most a negyedik. Engi Zoltán tanár úr tanított nekünk néhány dolgot, ennek ellenére sokszor estem, de ezekből sokat tanultam.
Nóri: Én most tanultam meg. Agócs Ágnes tanárnő és Engi Zoltán tanár úr nagyon türelmesen tanítottak minden kezdőt.
Saci: Mi minden évben kerítünk sort egy síelésre a családdal, úgyhogy ha szépen nem is, de csúszni le tudtam. Az én korosztályom többnyire tudott síelni, úgyhogy együtt csúsztunk mindenfelé.
Ha most tanultál síelni, milyen volt? Könnyen ment?
Nóri: Az elején egy kicsit nehéz volt, de aki ráérzett, az viszonylag gyorsan el tudta sajátítani az alapokat.
 |
| Fotó: Fekete Sára |
Milyen volt az időjárás? Esetleg esett a hó? Gondolom ez fontos szerepet játszik a pálya minőségében.
Viki: Az első napokban nagyon szép időnk volt. Sütött a nap, és nem volt annyira hideg sem. Az utolsó napokban viszont már esett a hó, és eléggé lehűlt a levegő. Volt egy nap, amikor a hóesés miatt nem tudtunk, csak 11 órakor kimenni a pályára, mert annyira esett. Sajnos, a pályákat ekkor nem tudták lekezelni, ezért csak egy-két órát síeltünk aznap.
Nóri: Az első pár napon gyönyörű látvány volt a felhők felett síelni, aztán az utolsó előtti napon a köd is megnehezítette a dolgunkat, sokan aznap nem is jöttek ki a pályára.
A síelés mellett volt lehetőség például snowboardozni vagy valamilyen más téli sportot kipróbálni?
Viki: Persze, a táborban rengetegen snowboardoztak, valamint miután bezárt a sípálya, volt lehetőség szánkózásra is.
Saci: Volt olyan is, aki kedvet kapott a snowboardhoz, és jövőre azzal fog menni.
 |
| Fotó: Fekete Sára |
Ki tudnátok emelni valamit, ami különösen jó élmény volt számotokra ez alatt a hat nap alatt?
Saci: Még mindig bennem van a kép, ahogy este kártyázunk és beszélgetünk, miközben szürcsölöm az almalevet. Nagyon sokat nevettünk, ráadásul megtanultam néhány számomra új kártyajátékot. Majd takarodó után bögrés levessel a kezünkben beszélgettünk a szobánkban. Az ablakon át beszűrődő holdfénnyel és a havas faházikós tájjal teljesen idilli volt az egész.
Nóri: Örülök, hogy lehetőségem volt egy ilyen szép helyen, egy ilyen izgalmas sporttal megismerkedni. Jó volt ennyi havat látni, és belélegezni a tiszta levegőt. A legviccesebb élmény pedig számomra a sítáboros gólyák felavatása volt. Egy életre szóló emlék marad nekem ez a hat nap.
Viki: Számomra az egész hét egy nagy élmény volt. Sok-sok új embert ismertem meg, szerintem egy nagyon jó társaság gyűlt össze, sokat nevettünk. A síelés része is nagyon jó volt, főleg, hogy az utolsó napokban már szinte mindenki együtt síelt vagy snowboardozott le a hegyről. Nagyon jó volt a hangulat, és bár eléggé elfáradtunk, szerintem megérte elmenni: sok tapasztalattal, új baráttal és új élményekkel tértem haza a táborból.
Jenei Eszter
Hozzászólások
