Élen a tanulásban, élen a sportban.
Úgy gondolom, ezek a szavak a Deák valamennyi tanulójára igazak, hiszen délelőtt az iskolában teljesítenek képességeiknek megfelelően, délután, esetleg kora este pedig az edzéseken. De lehetséges lenne, hogy ez a kettő valahogy összekapcsolódjon? Természetesen igen. Ezt pedig a különböző, iskolák között meghirdetett versenyek teszik lehetővé.
Múlt csütörtökön egy ilyen eseménynek, pontosabban a futsal diákolimpia városi döntőjének adott otthont iskolánk. Természetesen a Deákot is képviselte egy ütőképes csapat Varga Viktor tanár úr vezetésével, és ők végül az első helyen jutottak tovább.
Állósor, balról jobbra: Molnár Szabolcs, Heipl Ábel, Trója János, Sándor Alex, Kiss Roland, Pető Bence, Varga Viktor tanár úr, Albert Csaba
Fekszenek balról jobbra: Molnár Dániel és Molnár Gergő
Hiányoznak a képről: Farkas Nathan és Máriás Dávid
Szabó Ákos feltett pár kérdést a csapat legeredményesebb játékosának, Albert Csabának.
Milyen poszton játszol a csapatban?
Ott játszom, ahol a mester kéri. Általában a támadóharmadban érzem jól magam, szeretek igazi centert játszani, akinek nem mindig a góllövés a feladata, hanem a labda megtartása, visszakészítése. De a védekező feladatoktól sem riadok vissza.
Milyen érzésekkel tölt el a csapat sikere, amely neked is köszönhető?
Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert a csapattársaim nagy részével együtt játszom vagy játszottam, egyáltalán nem menne így a játék a többiek nélkül! Külön kiemelném Pető Bencét, aki ráadásul a csapat kapitánya és motorja, vele együtt futsalozom, és nagyon jól megértjük egymást a pályán.
Varga Viktor tanár úr is volt olyan kedves, és válaszolt kérdéseimre:
Mióta és hogyan lett ön a deákos focicsapat edzője?
A 2012/13-as tanévben kerültem a gimnáziumba. Abban a tanévben csak óraadóként, de a következőben már teljes állásban itt dolgoztam, onnantól kezdve foglalkozom az iskola futsalcsapatával. Az edzőség úgy történt, hogy attól a tanévtől kezdve, amióta teljes állásban vagyok, adták át nekem a stafétabotot azok, akik eddig foglalkoztak a focicsapattal: Szöllősi István valamint Dargó Ferenc tanár úr, azzal az indokkal, hogy innentől kezdve mint szakos kolléga, én vigyem tovább a focicsapatot.
Önnek milyen személyes érintettsége van a focival? Hogyan kezdett el focizni?
Gyerekkoromban, mint minden fiú, a focival ismerkedtem meg a labdajátékok közül a legkorábban, így természetesen én sem maradtam ki ebből. A Piarista gimnáziumban érettségiztem, ott is van a mai napig egy diákolimpiai rendszer, de ez csak a katolikus iskolák számára van megszervezve, és mi is minden évben mentünk a katolikus iskolák diákolimpiájára. Volt, hogy elsők, volt, hogy harmadikok lettünk, és abban az évben, amikor megnyertük KIDS bajnokságot (Katolikus Iskolák Diáksport Szövetsége), akkor abban az évben az európai diákolimpiára is beválogattak engem. Pechemre akkor épp Magyarországon volt megszervezve, addig mindig Máltán, meg Spanyolországban volt, meg a világ más tájain. Tehát részt vettem ilyenen is, és hála istennek mindig kezdő emberként léphettem pályára a versenyeken is.
És ott milyen eredményt értek el?
Ott az első nyolcba kerültünk be. Hatalmas élmény volt.
Milyen poszton játszott?
Hátvéd voltam mindig is.
Ki a kedvenc játékosa és melyik a kedvenc csapata?
A legtöbben, ha felteszik ezt a kérdést, azt hiszem a Barcelonát vagy a Real Madridot mondják. Én Barcelona-drukker vagyok inkább, és természetesen a kedvenc játékosom Messi.
Hogyan válogatja össze a deákos futsalcsapat játékosait? Feltétlenül szükséges, hogy igazolt focisták legyenek a srácok, vagy ez nem lényeges ahhoz, hogy bekerülhessenek a csapatba?
A bekerüléshez nem szükséges, hogy igazolt játékosok legyenek a fiúk. A választásban nem csak én veszek részt, hanem Kispál Csaba tanár úr is. Ő nagyobb rálátással bír a kiválasztásra, hiszen ő a mai napig fociedző is Szegeden, és nagyon sok diákot ismer már régebb óta, méghozzá nemcsak az iskolából, hanem a focipályáról is. Elmondja, hogy ki az, aki szerinte alkalmas lehet, meg nyilván én azért tudom, hogy kik azok, akik tudnak focizni. Nem feltétlenül kell, hogy valaki igazolt játékos legyen, mert például a mostani keretben is van olyan, aki teljesen amatőr, tehát nincs igazolása, és mégis benne van a csapatban.
Mit mond a fiúknak, mielőtt a pályára lépnek?
A legfontosabb nyilván az, hogy mindent tegyenek meg a győzelemért, hogy felemelt fejjel tudjunk lejönni a pályáról, akár győztes, akár vesztes mérkőzésről van szó. Mindig elmondom nekik, hogy az a cél, hogy eljussunk idén az országos döntőre, ahogy azt az utóbbi négy évben tettük, és ezért tegyenek meg mindent.
Edzőként a pálya széléről milyen tanácsokkal tudja őket segíteni?
Egyrészt a csere kérdése az én feladatom. Azt nem szeretem, ha fogja magát egy játékos, és lejön a pályáról, aztán valakinek mondja, hogy te menjél fel. A cserét szeretem én intézni. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy én azt gondolom, hogy jobban átlátom a pályát a tekintetben, hogy a játékosok hogyan helyezkednek el. A játék hevében sokszor a gyerekek nem veszik észre azt a megoldást, amit választani kellene, és akkor én tudok nekik kiabálni, hogy most kinek passzoljanak, mert ő vagy ziccerben van vagy esetleg abba kerülhet, vagy csak egyáltalán segíteni tud abban, hogy átadja a labdát, mert ha valakit letámadnak, akkor abból könnyen baj lehet.
Ha a csapat elveszít egy meccset, mit mond nekik, hogy a következőn játékot ugyanolyan támadó mentalitással játsszák végig?
Viszonylag szerencsém van, mert a városi selejtezőket és a megyei döntőket nézve nem kerültünk ki sokszor vesztesen. Korábbi országos döntőkön már azért többször előfordult, de nyilván egyrészt próbálok olyankor változtatni a következő meccsen, hogy nem ugyanazok lépnek teljesen pályára, tehát egy-egy pozícióban embert cserélek, hátha az esetleg előrébb viheti a csapatot. Meg hát nyilván ilyenkor lehetne elemezgetni, de annyira rövid két mérkőzés között az idő, hogy felesleges, hanem inkább csak bátorítom, buzdítom őket.
Mit gondol a csapat teljesítményéről?
Azt gondolom, hogy ez a csapat, amelyik most megnyerte a városi döntőt, egy nagyon bizonyítani vágyó csapat, nagyon akarnak, és az esetleges technikai hibákat illetve hiányosságokat pont ezzel szeretnék kiküszöbölni, hogy küzdenek és mindent megtesznek azért, hogy győzzenek. Ez az eredményeken is látszik, hiszen az előző csapattal négy-öt-hat gólokkal nyertük a mérkőzéseket, most vagy döntetlent játszottunk vagy egy-két gólos győzelmet arattunk.
Mi a célja a csapattal?
A cél mindenféleképpen az, hogy bekerüljünk az országos döntőbe, ami ebben a tanévben Pécsen lesz megrendezve, de hát még előtte van egy megyei döntő. Szerintem az Makón lesz, még ezt nem mondták biztosra. Január elején lesz valószínűleg, hogyha azt tudjuk abszolválni és kijutunk az országosra, akkor nagyon örülni fogok, és nagyon büszke leszek.
Én ezúton is sok sikert szeretnék kívánni a csapatnak, illetve remélem, hogy sikerül elérniük kitűzött céljukat, és bejutnak az országos döntőbe.
Szakács Tünde
Hozzászólások
