Vanitatum Vanitas
Vanitatum Vanitas?
Bogotá vagy Caracas?
Előny és hátrány: meggondolandó;
Hisz minden pillanat múlandó.
Létünk réme annak teljessége,
Mely soha nem hagy nyugodni.
Előre! Elérni, csinálni!
Mikor lesz már végre vége?
Mert verseny volna ez talán?
Kopogtat válladon az ős kaján?
Folyó folyik, helyes patak,
Isten tudja, honnan fakad.
Lényeg a lényeg: itt van most.
Nem lehet arrébb vinni a Marost.
Idő és tér, sablon csupán,
Semmi nem számít igazán:
Van, volt, lesz, nincs-
Mind egy és ugyanazon kincs.
A változás csak illúzió,
Hinni benne lélekromboló.
–Hisz miért lenne másképp?
Ami múlt, az ott is marad,
A jelen meg röpke pillanat.
Az idő fonala meg nem szakad,
Mert meg lett ez írva előre,
Mi csak kóstolót kapunk belőle.
Testem csupán béklyó,
Mint lepke előtt hernyó.
Itt vagy ott? lényegtelen;
Ugyanúgy nézek ki szememen.
Mert egy van csak tényleg,
Testemben a lélek.
Lehetnék bárhol, nem változna,
Hogy mi a létem feladata.
Bogotá, vagy Caracas?
Vanitatum Vanitas.
Fábián Dániel
Hozzászólások
