Számunkra már elképzelhetetlen, hogy a Deák ne létezzen. Az itt töltött évek mindannyiunk életében meghatározóak. Nem mindenkinek ugyanazon okokból – van, aki életre szóló barátságokat köt itt, van, aki esetleg itt határozza el, pontosan mivel szeretne foglalkozni, mikor kilép a nagybetűs életbe… Vagy valaki egyszerűen csak itt találja meg önmagát igazán.
Iskolánk 2017-ben 29 éves. Belegondolni abba, hogy harminc évvel ezelőtt még nem volt Deák… Nem, valójában nekem sem megy. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy máshova jöjjek be reggelente tanulni, hogy ne a büfében vagy az aulában beszélgessek a barátaimmal a szünetekben és a lyukasórákban.
Ezalatt a huszonkilenc év alatt rengeteg tanuló és pedagógus megtapasztalhatta, milyen is deákosnak lenni – és vannak olyan tanárok, akik az első tanév óta szerves részei iskolánk életének. (Alapító tanáraink névsorát egyébként az első emeleten levő nagytanári mellett láthatjátok.) Közéjük tartozik Jakucs Mária tanárnő is, aki volt olyan kedves, és válaszolt pár kérdésemre:
Kérem, mesélje el, hogyan lett az iskolánk pedagógusa!
Amikor 1988 tavaszán először hallottam a néhány hónappal később induló új, angol-magyar két tanítási nyelvű gimnáziumról, azonnal nagyon lelkes lettem. Diplomám megszerzése óta a Ságvári Gimnáziumban tanítottam, és amikor megtudtam, hogy angol szakos kolleganőm és barátnőm, Bratinkáné Polgár Edit tanárnő át fog menni az új iskolába elhatároztam, hogy én is megpróbálom. Elmentem Kovács László későbbi igazgatóhoz, akit jól ismertem még a Radnóti Gimnáziumból, ahova annak idején jártam, és megkérdeztem, mit szólna hozzá, ha a földrajzot is angolul tanítanánk. Kitörő örömmel reagált – egy perc alatt eldőlt a sorsom.Jakucs Mária tanárnő.
Mikor lett először osztályfőnök? Nehéz volt?
A Deákban rögtön az első évben osztályfőnökként kezdtem. Az induló 9. f osztályt vezettem, tablójuk ma is látható a hátsó lépcsőház fordulójában. Általános tagozat volt, hihetetlen kedves, vidám, élettel teli diákok voltak. Egyáltalán nem volt nehéz, inkább nagyon is jó volt. A mai napig nagyon jóban vagyok velük.
Hány alkalommal volt osztályfőnök? Mindig ugyanolyan orientációjú osztálya volt?
Mivel nem minden osztályomnak voltam négy évig az osztályfőnöke (volt olyan is, hogy “be kellett ugranom”) – úgy válaszolok, hogy 5-7 alkalommal voltam osztályfőnök. Az első, “f” osztályt leszámítva mindig kéttannyelvű osztályok osztályfőnöke voltam (ennek főleg szervezési okai voltak).
Jakucs Mária tanárnő első osztályának tablója. Forrás: dfg-szeged.hu
Milyen érzés végigkísérni a gimnázium fejlődését/változásait a kezdetektől fogva?
Közhelynek számít: a gimnáziumot “gyermekemnek” tekintem. Az elmúlt 29 évemet “beletettem”. Szeretem, féltem, lelkesedek érte, aggódom miatta. Rengeteg emlék, nagyon sok emberi kapcsolat köt a gimnáziumhoz. Jó látni, hogy színvonalas iskola lett, ahova tudtommal nagyon szeretnek járni diákjaink. Örülök a jónak, a sikereknek, ugyanakkor sok minden nagyon elszomorít. De hát, ha valaki emberekkel dolgozik, szerintem elkerülhetetlen az állandó érzelmi hullámvasút. Szerencsére többnyire a hullám tetejét élem meg.
A Deákban mindig is jelentős szerepe volt a nyelvtanulásnak. Mit gondol az iskolánk nyelvoktatásáról? Ön szerint miért fontos idegen nyelveket tanulni?
Mély meggyőződésem, hogy a jól kivitelezett kéttannyelvű program remek lehetőség. A Deák Gimnázium nyelvoktatása egészen kiemelkedő, és itt a többi nyelvre is gondolok, nem csak az angolra. Nagy örömmel látom, hogy a nálunk végzett diákok milyen remekül haladnak az életben, és milyen sikeresen támaszkodhatnak az itt szerzett nyelvtudásra. Sajnos, kicsit tudathasadásos ez az egész dolog: örülök, hogy diákjaink nagy része jó idegennyelv-tudással távozik tőlünk. Ugyanakkor megszakad a szívem, hogy milyen sokakat visz ez a nyelvtudás véglegesen külföldre. Minden ilyen diákért külön fáj a szívem… Magyarországnak is szüksége lenne rájuk! Én már csak ilyen konzervatív maradok…
Mint említettem, a középiskolának meghatározó szerepe van az életünkben – erre remek példa Szabó Gilinger Eszter tanárnő, aki ugyanazokat a padokat koptatta tinédzserként, mint mi, és most felnőttként visszatért ide – ezúttal tanárként. A tanárnővel is sikerült váltanom pár szót:
Kérem, mesélje el, milyen volt itt diáknak lenni!
Én nagyon szerettem itt diáknak lenni. Fantasztikus osztályunk volt, nagyon szerettem a többieket – jókat nevettünk együtt. Szerintem viszonylag tanulós osztály voltunk. Jó helyekre tudtunk utána továbbmenni: egyetemekre, főiskolákra. Nem annyira tartjuk már a kapcsolatot, én is csak egy pár emberrel. Azoknak a kapcsolatoknak viszont ez a négy év volt az alapja.
Milyen tagozatos volt?
Én kéttannyelvűs voltam. Azt hiszem, ma már nem kerülnék be erre a szakra – az még egy nagyon új dolog volt akkor -, de boldog vagyok, mert nekem az angol azóta is meghatározza az életemet. Nekem ez egy hatalmas pozitívum volt, hogy erre a tagozatra járhattam.Szabó Gilinger Eszter tanárnő tablója. A tanárnő képe az alsó sorban, balról az ötödik. Forrás: dfg-szeged.hu
Milyen érzés most tanárként visszatérni?
Szuper. Csupa nosztalgia minden nap: elmenni a régi haverok tablói előtt, a saját tablóm előtt… örülök, mert nagyon jó mindennap bejönni, dolgozni.
Szeretne osztályfőnök lenni? Milyen orientációjú osztályt vinne szívesen?
Ez jó kérdés. Azt gondolom, hogy nagyon sok öröm van az osztályfőnökségben. Igazán megismeri az ember a diákjait, és ez is egy nagyon jó része. De ahogy látom, elég sok aprólékos adminisztrációval is jár, ami nem az erősségem. Emiatt nem igazán, az első miatt viszont igen.
Én azt gondolom, bármilyen tagozatos osztállyal kijönnék. Megtanítanáknekem azt, amit én nem tudok – amiben pedig én vagyok jó, abban tudnék nekik segíteni. Szerintem nagyon jó lehet, én legalábbis elég sokat tanultam eddig a diákjaimtól.
Szabó Gilinger Eszter tanárnő.
Nos, az eddigiek alapján egyértelmű, hogy Ön szeret itt tanítani.
Nagyon. Fantasztikus osztályaim vannak. Szeretném is ezen a felületen megdicsérni minden csoportomat, mert egyik jobb fej, mint a másik. Nem is tudnék kedvenc a csoportomról beszámolni, mert mindegyik egyformán a kedvencem. Nagyon szeretem őket, és szeretek bejönni órára hozzájuk.
Mit gondol az iskolánk nyelvoktatásáról? Ön szerint miért fontos idegen nyelvet tanulni?
Én az angolba látok jobban bele, mert nekem van másik nyelvszakom is [francia], de azt nem tanítom. Az angol nyelvoktatás viszont nagyon alapos, sokféle módon tanítjuk, különösen odafigyelve a különböző szintekre, készségekre. Én azt gondolom, hogy ez nagyon rendben van így. A második nyelveknek azért van fontos szerepe – véleményem szerint -, mert amikor kiléptek a világba, az angol olyan alapnyelv lesz, hogy az már szinte senkinek sem fog feltűnni, hogy ti tudtok angolul. Ezért tartom nagyon fontosnak az olaszt, a spanyolt, a franciát, a németet. Mert szerintem az lesz a ti különlegességetek, hogy ezeken a nyelveken is tudtok még az angol mellett.
Szerintem azt már mindenki megtapasztalta, hogy például egy sítúrán van Németországban vagy Ausztriában, és az, hogy tud németül egy-két szót váltani egy – remélhetőleg nem magyar – forralt bort áruló eladóval, az milyen jó érzés. Az is lehet, hogy a tengerparton összefutsz franciákkal vagy olaszokkal, és tudsz velük egy picit beszélgetni… Egyszerűen nagyon jól esik az embernek. Képzeljük el, nekünk milyen érzés, amikor valaki magyarul szól hozzánk. Ez akkor is pozitívum, ha nem feltétlen fordításból fogtok élni. Jó lesz, hogy tudtok kommunikálni egy másik nyelven – vagy akár minél többön.
A honlapon a felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával Ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
