FRISS

2018. június 21., csütörtök

Kellenek még a kötelezők?

Régi korok története egy akkoriban élt írótól mindig is kincs volt és lesz is az irodalomtörténet számára.  Lefestik nekünk az akkori élet mindennapjainak szépségét, varázsát, vagy akár a sötétségét, zsarnokságát, legyen szó regényről, versről vagy drámáról. Az ilyen művek az általános iskolások és a középiskolások számára azonban sokszor unalmasak, érthetetlenek, furák lehetnek, és olyat is hallottam már, hogy valaki azt mondta: bénák. Jómagam a szenvedélyes betűfalók közé tartozom, de számomra is nehezebb volt pár olvasmány. Gyakran én is untam, nem értettem, ennek ellenére átrágtam magam rajta, hogy elmondhassam, elolvastam ezt a könyvet is. De tudom, hogy ez általában nem így van. A diákok nagy részét, sajnos, nem érdeklik a kötelezően elolvasandó könyvek, de ez nem azt jelenti, hogy nem is olvasnak mást.



A mai fiatalság leginkább a kortárs műveket kedveli, így rendkívül népszerű az Éhezők viadala, A végzet ereklyéi, a Bexi sorozat, a Böszörményi Gyula-kötetek, és sorolhatnám még. Sokkal könnyebb, a mai szlenget használó a nyelvezetük, rengeteg poénnal, és a könnyfacsaró pillanatok sokasága is megvan ezekben a művekben. Így nem is csodálatra méltó, hogy a régebbi könyvek háttérbe szorultak.  
Amelyek, mint tudjuk, legtöbbször nem valami könnyű olvasmányok. Nehéz nyelvezetük miatt a diákok nehezen, vagy egyáltalán nem értik meg őket, emiatt pedig hamar feladják, ami tanulói szemszögből teljesen érthető. Sajnos, emiatt sok ember elveszti az olvasás iránti érdeklődését, mert azt feltételezi, hogy ha az egyik rossz volt, akkor a többi is az lesz. Ez természetesen nem igaz, mert számtalan olyan könyvet lehetne a kezébe adni, melyeket képtelen lenne letenni.
Emellett maga a szó, hogy kötelező egyfajta nyomást gyakorol ránk, és sokan már csak azért sem olvassák el az adott művet. Kár, mivel sok kötelező cselekménye nagyon érdekes. A régebben írt művekben olyan élethelyzetekkel is találkozhatunk, amelyek a mai életben is megjelennek: az első szerelem, házasság, vagy rejtélyek megoldása.


Arató László, a budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumának tanára és a Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint “a gyerek javaslatait is figyelembe kell venni, és sokkal több populáris irodalmat kell olvastatni. (…) Az irodalomtanítás feladata nem az, hogy a tanár kizárólagosan határozza meg, mit kell elolvasni, és nem is az, hogy elmondja, miről szól a mű. El kell felejteni azt is, hogy a mai gyerekek 'már nem olvasnak'. De, olvasnak. Csak mást, mint amit mi olvastunk.
Viszont nem minden tanár él azzal a lehetőséggel, hogy új könyveket emeljen a tananyagba, emellett pedig néhány esetben arra sincs elég óra, hogy igazán megértessék a diákokkal azoknak a nehezebb műveknek a valódi üzenetét, a szereplők közötti kapcsolatokat és magát a problémát, amelyek szerves részét képezik a kerettantervnek.
A másik gond, amit a tanárok megemlítettek, az a kronologikus tanítás. „Ha olvasóvá akarjuk nevelni a gyerekeket, szakítanunk kell az időrendi oktatás kizárólagosságával. Változtatni kellene a tananyag kiválasztásának és elrendezésének elvein” – szögezi le Arató László. Véleménye szerint témák – mint például beilleszkedés egy közösségbe, szerelem vagy családi konfliktus – szerint kellene csoportosítani a műveket, nem pedig aszerint, hogy mikor keletkeztek.

Személyes példámból kiindulva, az én húgom sem szeret olvasni, neki most Gárdonyi Géza Egri csillagok című művét adták fel. Mindannyiunknak olvasni kellett, emlékszünk a könyv vastagságára is, köztudottan nem egy könnyű olvasmány. Nem volt a kedvencem, és van egy halovány érzésem, hogy sok másnak sem. Legtöbbünk szülei imádták, mi már kevésbé. Természetesen nem azt mondom, hogy nem kell ezt a könyvet elolvasni, vagy legalább a történetet ismerni, hisz a magyar nép egy dicsőséges pillanatát örökíti meg, lenyűgöző előadásban, és sok hozzá hasonló mű van.
A másik ilyen ’rettegett’ olvasmány Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye. Jókai egyike azoknak a magyar íróknak, akiknek a művei fent vannak a kötelező olvasmányok listáján. Sok irodalomtanár mondja viszont azt, hogy a mai gyerekeknek Jókai már szinte olvashatatlan. És most sem a Nagy Mesélővel van a baj. Tagadhatjuk, de a népszerűsége csökkent az elmúlt 50 évben. Regényei régebben sokkal könnyebb olvasmányok voltak, körülbelül a ’90-es évekig, a rendszerváltásig. Azóta azonban nyelvünk rengeteget változott, így a már évtizedekkel ezelőtt is nehezen érthető művek még nagyobb kihívást jelentő olvasmányokká váltak. Ám Jókai hosszú leírásai már nem köti le a mai fiatalokat, nem csoda, hogy felmerült műveinek átírása is.
Ha azonban választanom kellene egy kötelező olvasmányt, amit imádtam, akkor az egyértelműen a Pál utcai fiúk lenne Móra Ferenc tollából. Még ha a vége nem is happy end, ez akkor is egy szép, megható történet, megmutatja, mi is az igaz barátság, ami példaértékű sokunk számára. Igen közkedvelt olvasmány a mai napig, hisz sokan újraolvassák, annyira megszerették Nemecsek Ernő és a többi Pál utcai fiú történetét.
A Pál utcai fiúk az egyik legismertebb magyar irodalmi alkotás külföldön, rengeteg nyelvre lefordították, így olaszra is.
Fotó: Sandor Somkuti CC BY-SA 2.0

Végső következtetésképp, még ha nem is akarjuk, a kötelezők – valamilyen formában – kellenek. Ismernünk kell – ha nem is olyan részletesen – azokat a műveket, amelyek meghatározták irodalmunk alakulását. Fontosak az alapműveltség, valamint az érettségi szempontjából is. Viszont a diákok véleményének is érvényesülnie kell abban a kérdésben, hogy miket kellene még olvasniuk ahhoz, hogy ismét az az olvasó nemzet lehessünk, amivé Jókai tett minket. Legyen ez egy könnyebb klasszikus vagy egy mai, fiataloknak szóló könyv, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy megszeressük az olvasást, és hagyjuk, hogy magával rántson minket egy másik világba.

Buda Nikolett

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése