FRISS

2017. november 4., szombat

Mi folyik itt Katalóniában?

A Spanyolország északkeleti csücskében lévő önálló régiónak minősülő Katalónia függetlenedési törekvéseivel a világ figyelmének középpontjába került az utóbbi hetekben. A spanyol kormány által alkotmányellenesnek tartott népszavazás után az országrész vezetése kikiáltotta a függetlenséget, először elméletben, később gyakorlatban is, mindeközben azonban Madrid határozott megálljt parancsolt az elszakadáspártiaknak, akik akár börtönben is végezhetik.

Kezdjük a legelején

Katalónia Spanyolország Franciaországgal határos vidékén található, a Pireneusoktól délkeletre, a Földközi-tenger partján. Fővárosa Barcelona, területe Magyarország 93000 négyzetkilométerének harmada, habár népessége 7,5 millió fő. Saját, a spanyol, a francia és az olasz hármashatárán elhelyezkedő nyelvvel, különálló kultúrával, és egyfajta államvallással is rendelkezik: a Barcelona focicsapata mindenható itt, Spanyolország leggazdagabb tartományában. A régió az egész ország bruttó nemzeti össztermékének ötödéért felel, gazdasága főleg az iparra, és a turizmusra épül, Barcelona benne van a világ első tíz idegenforgalmi célállomása közt a turisták által elköltött pénz mennyisége alapján. A függetlenségpártiak egyik legfontosabb érve ez, hogy Katalónia az ország motorja, és így többet fizet a központi költségvetésbe, mint amennyit visszakap onnan. A régió viszonylagos autonómiával, azaz önállósággal rendelkezik, ami odáig terjed, hogy saját kormány, parlament, és rendészeti hatóság is működik.



Ez azonban nem mindig volt így, a második világháború előtti spanyol polgárháború által hatalomra került Franco tábornok diktatúrájában hevesen elnyomtak minden, „nem spanyolnak” tekintett kulturális törekvést. Szimbolikus egy független Katalónia mellett tüntető, Mark története, akit szülei ezen a néven akartak anyakönyveztetni a diktátor uralma alatt, de a név katalán mivolta miatt ez tilos volt. Végül a férfi 18 éves korában változtathatta meg keresztnevét a spanyol Marcosról.
Franco 1975-ös halála után, majd a mai állam megszületése óta Katalónia egyike az ország 17 autonóm régiójának. Mégse volt konfliktusmentes a spanyol országrészek kapcsolata ez idő alatt, melyet az is mutat, hogy egy másik régió, a Baszkföld függetlenségét és egyesítését követelő terrorszervezet, amely százak megöléséért felel, az ETA, még ebben az évben jelentette be végleges feloszlatását és fegyvereinek leadását. Katalóniában az elszakadást támogatók nem folyamodnak ilyen radikális eszközökhöz, és nem céljuk az ártatlan emberéletek kioltása sem.
Francisco Franco, Spanyolország fasiszta vezetője 1939-től 1975-ig.

Szóval tartottak egy népszavazást

Október 1-jén népszavazást tartottak a régió Spanyolországtól való elszakadásáról. A voksukat leadók 90 százaléka támogatta a katalán köztársaság kikiáltását, a részvételi arány pedig 42 százalékos volt. Ez nem igazán meglepő, hiszen az egységes országért fellépők nemcsak a Spanyolországban maradás mellett, hanem az otthon maradás mellett is kampányoltak, ezzel is csökkentve a szavazás komolyan vehetőségét, illetve törvényességét, legitimációját.
A referendum előtti nap többen iskolákban, közintézményekben töltötték az estét, így biztosítva, hogy meg tudják tartani a szavazást, ugyanis a spanyol központi kormány keményen fellépett a szavazás megszervezése ellen. A szavazóurnákat a tartományba rendelt központi rendőrség elkobozta, az elbarikádozott szavazóhelyiségbe betörtek, egy részüket be is záratták már korábban. Az utcákon békésen tüntetőket rohamrendőrök oszlatták fel, emberi jogi szervezetek szerint aránytalan brutalitást alkalmazva. A rendőrségi erőszakban több mint 1000-en sérültek meg. Azonban a spanyol kormány szerint arányosnak tekinthető a fellépés, a külügyminiszter később azt mondta, hogy a rendőri fellépésről készült felvételek egy része hamis volt, és a tüntetők provokálták az erőszakot, annak ellenére, hogy korábban hivatalosan bocsánatot kért a kormány a sérültektől. A világot bejárt képsorok akár a függetlenségpártiak oldalára is állíthattak még több katalánt, hiszen eddig is nagy volt azok aránya, akik nem akartak elszakadni Spanyolországtól, de a demokratikusság jegyében, népszavazást feltétlenül tartani akartak.

Nincs egyetértés házon belül sem

A függetlenség kérdése szinte pontosan fele-fele arányban osztotta meg magukat a katalánokat is az elmúlt években a közvéleménykutatások szerint, ami hasonlít a Skóciában fennállt helyzetre, ahol 2014-ben tartottak népszavazást az Egyesült Királyságtól való elszakadásról. Ott, akkor 55-45-re győztek a nemek, a téma azonban máig az asztalon maradt Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépése, és a skótok EU-pártisága miatt. Ennek ellenére se Skócia, se Katalónia nem lenne egyből az EU tagja attól, hogy Nagy-Britannia és Spanyolország (még) azok. Ugyanúgy végig kellene járniuk a felvételi folyamatot, mint minden más, csatlakozni kívánó államnak.
Emellett az EU vezetői Spanyolország belügyének tekintik a kérdést, abba beavatkozni pedig nem kívánnak, a szavazást pedig nem tartják törvényesnek. Németország, Franciaország és Nagy-Britannia vezetői egyértelműen kijelentették, hogy az ügyben a spanyol kormány mellett állnak. Az Európai Parlament elnöke úgy nyilatkozott, hogy „senki se ismerné el Katalónia függetlenségét az EU-ban”. Új ország pedig függetlenséget szinte kizárólag akkor vívhat ki magának, ha a nagyhatalmak elismerik különálló államnak, ami jelen esetben nem áll fenn. Az EU véleményéhez hasonlóan gondolkodik Donald Trump, amerikai elnök is, aki szerint „Spanyolország nagyszerű ország és egyben kell maradnia”. Egyébként még Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének szóvivője is megszólalt a kérdésben. Elmondta, hogy az emberek akarata a legfontosabb, és a magyarok tiszteletben fogják tartani a szavazás eredményét.
Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke.

Madridban azonban nem fogadták ekkora lelkesedéssel a referendumot

Nem ez volt az első ugyanis. 2014-ben már tartottak egy véleménynyilvánító, nem kötelező érvényű népszavazást, amin 97 százalékkal győztek az elszakadáspártiak. Ezt az eredményt azonban a spanyol alkotmánybíróság megsemmisítette. Ez az a több államban is, országonként felállított bírósági szervezet, ami a törvények a saját országuk alkotmányának való megfelelését ellenőrzi, például Magyarországon is. A spanyol már a népszavazás előtt alkotmányellenesnek nyilvánította a mostani  szavazást is, mivel a spanyol alkotmány leszögezi az ország területi egységét, a kormány pedig ebben a hitben lépett fel ellene.
A spanyol király, VI. Fülöp hűtlennek nevezte a függetlenségpártiakat, egy volt spanyol külügyminiszter Kim Dzsong Unhoz hasonlította a katalán elnököt, Carles Puigdemont-t [Karlesz Pudzsdemon], mivel szerinte csak ők ketten lennének képesek ara, hogy saját országukat öngyilkosság elkövetésébe hajszolják.
Carles Puigdemont, Katalónia "kirúgott" elnöke.

A szavazás után meg beszédet mondott az elnök

Puigdemont jobban nem is tudott volna összezavarni mindenkit. Október 10-i beszédében először kijelentette, „a szavazóurnák igent mondanak a függetlenségre, és ő is elkötelezett ezen út követésében”, illetve, hogy „elnyertük a felhatalmazást, hogy Katalónia egy független köztársasággá váljon”. Majd megkérte a katalán parlamentet, hogy függessze fel az általa és az elszakadáspártiak által, a beszéd előtt aláírt „függetlenségi nyilatkozat” életbe léptetését. Így nem volt tudható pontosan, kikiáltotta-e az elnök a különálló katalán államot, vagy sem. A madridi kormány elfogadhatatlannak tartotta mindezt, és Puigdemont-t a helyzet tisztázására szólította fel.
A spanyol központi kormány több mint egy héttel később, október 21-én, miután a katalán elnök nem volt hajlandó teljesíteni Madrid követelését, bejelentette, hogy ígéretüknek megfelelően kezdeményezik a katalán régió autonómiájának felfüggesztését, és az egész tartományt – a katalánok által is elfogadott spanyol alkotmány 155. cikkelyének értelmében, az ország történelmében eddig példa nélküli módon – központi irányítás alá helyezik. Ez azt jelenti, hogy a kormányt megfosztják hatalmától, a parlamentet feloszlatják, és új választásokat írnak ki hat hónapon belül Katalóniában. A madridi beavatkozást Carles Puigdemont puccsnak és elfogadhatatlannak nevezte. Erre a spanyol külügyminiszter úgy reagált, ha valakik, akkor a katalánok hajtanak végre puccsot a spanyol alkotmány ellen.
Embed from Getty Images
Demokráciát követelő katalán egyetemista tüntetők.

A spanyol Szenátus, amelynek jóvá kell hagynia a kormány javaslatát, hogy az életbe lépjen, javaslattal állt elő a katalán elnöknek. Ha önszántából kiírja az előrehozott tartományi választásokat, azelőtt, hogy ők október 27-én szavaznak róla, nem aktiválják a 155. cikkely intézkedéseit, azaz nem korlátozzák Katalónia önállóságát, Puigdemont azonban nem adta be a derekát. Ebből következőleg a spanyol törvényhozás felsőháza jóváhagyta az intézkedést, így azóta spanyol kézben van Katalónia vezetése, pontosabban a spanyol miniszterelnök-helyettes kezében, a katalán elnököt és a többi tisztségviselőt pedig megfosztották hivatalától.

A függetlenség egyoldalú kikiáltása egy hordó olaj volt a tűzre

A katalán parlament ugyanezen a napon, pár perccel korábban, szavazáson kiáltotta ki a független köztársaságot, amit Madrid természetesen nem ismert el, ahogy egyetlen másik ország sem az egész világon. Carles Puigdemont ezután beszédében passzív, békés ellenállásra szólította fel honfitársait Madrid beavatkozása ellen. Majd Brüsszelbe utazott társaival, hogy újonnan fogadott ügyvédével tanácskozzon. A sajtóban megjelent a hír, hogy az elnök Belgiumban kérne menedéket, hiszen az ország egy korábbi nyilatkozatban elképzelhetőnek tartotta ezt, mivel szerintük ugyanazok a jogok illetik meg a katalán elnököt, mint minden más európai polgárt. Az elnök azonban leszögezte, hogy nem menedékjogi kérelemért jött az országba.
Ugyanis Spanyolországban az államügyészség, az államot képviselő jogi szervezet bejelentette, hogy eljárást indítanak a katalán elnök és társai ellen lázadás, zendülés, és hűtlen kezelés vádjával, amiért akár 30 év börtönt is kiszabhat a bíróság, ha perre kerül sor. A Brüsszelben tartózkodó Puigdemont kijelentette, hogy azzal a feltétellel hajlandó visszatérni Spanyolország területére, ha igazságos bírói eljárásban tárgyalják ügyét. Ügyvéde azt is javasolta, hogy a jogi procedúrát Belgiumban folytassák le. Puigdemont és társai végül november 5-én feladták magukat a belga rendőrségen, mivel kezdeményezték európai elfogatóparancs kiadását ellenük, azonban Spanyolországnak való kiadatásukról a belgák  csak a közeljövőben döntenek.


Embed from Getty Images
Spanyolország egységéért tüntetők.

Október 29-én Barcelonában több százezren, a magukat a „néma többségnek” tartók vonultak fel az egységes ország védelmében, és a katalán vezetők elszámoltatásáért. Minden esetre a spanyol kormány december 21-re írta ki az új parlamenti választásokat a régióban, amit mindkét fél elfogad, és eredményét törvényesnek fogják tekinteni. Közvéleménykutatások szerint a függetlenséget ellenző pártok jobb eredménnyel fognak szerepelni, így egy Madridnak kedvező nézeteket valló kormány is hatalomra kerülhet.
Addig pedig kiderül, hogy csendesedik-e Katalóniában az úgy tűnik kisebbségbe szoruló függetlenségpártiak hangja, és rájönnek-e, hogy rajtuk kívül senki sem támogatja a független Katalónia kikiáltását, se hazájukban, se a világban, vagy továbbra is kitartanak céljuk mellett, még inkább magukra haragítva békét akaró spanyol polgárok tömegeit.


Szabó Ákos

1 megjegyzés:

  1. Nagyon derék összefoglaló, sok kutatómunkával, körültekintően megírva! Katalóniában lakó barátaimmal - volt deákosok :) - beszélve, egyre világosabb számomra, hogy az elszakadási-/függetlenedési mánia ma Európában újra konfliktusokat fog szülni, s nem csak Spanyolországban. Érdemes figyelni, mi történik körülöttünk, mert nagyon sokat tanulhatunk belőle mi, magyarok is.

    VálaszTörlés