FRISS

2017. november 5., vasárnap

Csak semmi bohóckodás - azaz az Az című filmről

Az év legjobban várt horrorját idén Stephen King gyerekevő bohóca hozta el nekünk. Az Az című film szerte a világon óriási sikereket aratott. Mégis, a film megnézése után, talán nem is Pennywise félelmetes arca maradt meg leginkább, amit egyébként maximum 10 percenként közelebbről is megnézhettünk egy-egy jumpscare-áradatnak köszönhetően, hanem a letaglózóan meggyőző gyerekszínészek, akik remekül alakítottak az Itben.



A film ettől függetlenül teljes mértékben megérdemli a sok pozitív kritikát, mert a történet iszonyatosan megfogja az embert, teljesen mindegy, hogy éppen horrorrajongó-e vagy sem. Őszintén szólva, amikor augusztus közepén először találkoztam a félelmetes bohóc képével a Facebookon - ami egyébként utána óránként a szemem elé került, a filmet övező óriási felhajtás miatt – arra jutottam, hogy soha az életben nem fog senki sem rávenni arra, hogy én ezt megnézzem. Aztán tessék, szeptemberben én is ott ültem a moziban a barátaimmal. Nálam jobban kevés ember fél a horroroktól, de azt kell mondjam, megérte minden percét látni. A gyerekek karakterét amennyire tudták, kidolgozták, de ez szerintem kevés volt, mert nagyon keveset mutattak az amúgy nagy problémáikból. Én, személy szerint, többet raktam volna bele ebből, és kevesebbet a jumpscare-ekből.

Csak egy példa az internetet ellepő It-őrületből.

King ihlete a regény megírására
Stephen King.

Az író éppen az első könyve, a Carrie sikere után rengeteget utazott, interjúkról interjúkra sietett egyik városból a másikba. Éppen Clevelandből indult haza, ült a repülőn és várakozott, hogy minden utas beszálljon. Ekkor egy bohócnak öltözött figura jelent meg, akinek a repülőjegye pont King mellé szólt. A férfi leült, majd halálos nyugodtsággal rágyújtott, a félig elszívott cigarettája mellé pedig egy gin tonikot is kért. Az író egyszerűen csak figyelte a történéseket, majd megkérdezte:
- Honnan jöttél?
- Ronald McDonald Landről - hangzott a válasz.


Persze azért azt még King is elismerte, hogy a bohócok baromi ijesztőek. Most gondoljunk bele: zsúrokon jelennek meg, kisgyerekeket „boldogítanak” az össze-vissza álló narancssárga hajukkal, tarka, buggyos ruhákban járnak, és a szájuk körbe pirossal van kifestve, ami - nem csak számomra - a vér hatását kelti. Nem csoda, hogy az író hatalmas sikert látott egy olyan történetben, amiben egy olyan alak a főszereplő, akitől minden ötödik gyerek fél.

Az 1990-es minisorozat

A könyvet az óriási siker után megpróbálták ’90-ben megfilmesíteni, amit eredetileg négyrészes, egyenként nyolc órás sorozatként forgalmaztak volna, hogy teljesen visszaadja a regényt. De ez nem fért bele a filmes játékidő határaiba, illetve szabályaiba, így végül csak két részt adtak csak le.

A mostani filmről

A filmet Andy Muschietti rendezte, a főszerepet pedig Bill Skarsgård alakítja. Skarsgård, azaz a Krajcáros Bohóc mimikájához érdekes módon nem használtak effekteket, még a szeméhez se, mivel a színész a balt beljebb tudja fordítani, mint a másikat. Rajta kívül ismerős szereplő lehet még Finn Wolfhard a Stranger Things című sorozatból, aki a filmben Richie Toziert alakítja.

A svéd származású Bill István Skarsgård, akinek bátyja, Alexander is színész. Fotó: Gage Skidmore














A következőkben a film cselekményét tárgyaljuk.

A történet középpontjában hét tizenéves áll, hat fiú és egy lány. Ők voltak az iskolában a kirekesztettek, akiket folyamatosan terrorizálnak, piszkálnak, mert egy kicsit is másabbak, mint a többiek. A filmben erősen megjelenik a társadalomkritika, ami mellett még egy durva felnövéstörténetet is láthatunk.
A Vesztesek klubja vezetőjének nyugodtan kinevezhető a dadogással küzdő Bill Denbrough, a halott Georgie bátyja, akivel még a történet legelején végez Az, amikor a kisfiú csónakja beleesik a csatornába. Bill mellett ott van még a túlsúlyos Ben Hanscom, akit három helyi suhanc állandó félelemben tart. A harmadik fiú Eddie Kaspbrak, aki asztmás. Melléjük társul még a már említett, nagyszájú Richie Tozier, a zsidósága miatt csúfolt Stan Uris, a színesbőrű Michael, és az apja által szexuálisan zaklatott Beverly Marsh is.
Őket pécézte ki magának a Bully nevű banda, amelynek vezetője Henry Bowers. A társaság végigkíséri a Vesztesek klubja tagjait is, így a feszültséget nemcsak az növeli, hogy Pennywise éppen mikor ugrik elő valahonnan, hanem hogy a srácoknak emberi zaklatóik se ártsanak. A banda tagjaira se King, se a film nem tér ki különösebben Henryn kívül, akiről annyi derül ki, hogy apja rendőr, akinek közelségében a zaklató utcagyerekből zaklatott válik.
A történetben Bill elhatározza, hogy megkeresi öccsét, mert ő még hisz abban, hogy életben van, és erre buzdítja társait is. A társai belemennek, hogy segítenek barátjuknak, de közben mindannyian szembesülnek Azzal, aki többféle alakban is megjelenik. Mikor ezt elmesélik egymásnak, kutatni kezdenek és kiderül, hogy Az egy univerzumon túli figura, akinek igazi alakja ismeretlen, de aki esetleg látná is, azonnal szörnyethal. Többek között azt is megtudhattuk, hogy 27 évente feljön a felszínre táplálkozni, és ilyenkor az eltűnt gyerekek száma is megnő.
A Richie-t alakító Finn Wolfhard. Fotó: Gage Skidmore
Richie az elején nem hisz barátainak, szerinte nem létezik emberevő bohóc, viszont, miután a többiek felnyitják a szemét a talált források alapján, elhatározzák, hogy elmennek az elhagyatott házba, ahol Az rájuk támad és csak nagy nehezen sikerül elmenekülniük. A nyár közepére rájönnek mindannyian, hogy ellenségük egy természetfeletti entitás, és hogyha valakik nem állítják meg, akkor ez egy véget nem érő körforgás lesz, és 27 évente ártatlan gyerekek fognak meghalni. Eközben Az egyre többször tűnik fel, méghozzá egyre veszélyesebbnek tűnik, amit mi is érzékelhetünk, mikor például Henryt és Beverlyt is saját apjuk megölésére kényszeríti, később pedig Pennywise a lányt el is rabolja.
Ezek után támadnak rá Azra még egyszer a tizenévesek, akik ekkor rábukkannak a lény barlangjára, ami az elhagyatott ház alatt rejtőzik, és végre megérthetjük a „Te is lebeghetsz” mondatot, mert az elrabolt és megölt gyerekek konkrétan lebegnek. A fiúk kiszabadítják Beverlyt és megsebesítik Azt, aki a történtek után visszahúzódik majdnem három évtizedre.
A film végén a klubtagok vérszerződést kötnek, hogy 27 év múlva visszajönnek Derrybe és végleg legyőzik Azt.

Spoiler vége.

Film vs. könyv

A film alapjául szolgáló könyvet Stephen King írta még 1986-ban, amely akkor külföldön és hazánkban is óriási sikert aratott. Még úgy is, hogy a mű 1398 oldalt foglal magába, így az író egyik leghosszabb műve.
A regény egyébként párhuzamosan két cselekményszálon fut, ami a filmben kivitelezhetetlennek bizonyult, hiszen ennyi cselekményt nem lehet belesűríteni 2 órába. Ezért is szedték szét külön a történetet a gyerekkori, illetve a felnőtt szálra. A felnőttként átélt élményeket ezáltal 2019 szeptemberében láthatjuk majd a mozikban.
A film első számú hiányának mondhatjuk, hogy rosszak benne az arányok. Míg a könyvben King szépen, lassan, részletesen kidolgozza a szereplőket, élettel tölti meg őket és különféle vízióikat is jól elosztja, addig a film átsiklik ezeken. Egyszerűen csak az alapproblémákat ismerjük, és nagyon mesterségesen vannak összeillesztve a drámai és horrorrészek. Az egyik pillanatban még teljesen depresszív dolgokat tudunk meg, majd a következő másodpercben egy jumpscare-rel kerülünk szembe, ami abszolút kiábrándító. Ezek után a film kiszámíthatóvá válik, aminek következtében a rémisztés hatása enyhül.
A főszereplőkön kívül iszonyatosan hiányolható, hogy Henry egyáltalán nem lett kidolgozva. Ő megmaradt a film veszélyes arcaként, de semmit nem tudtunk meg a családi hátteréről, illetve nem is értjük az összefüggéseket, pedig a könyvben azért kiderül, hogy az ő apja sem mintaszülő, . Ez azért is nagy hiba, mert a későbbiekben, Henrynek nagyobb szerep jut.

Kár, hogy a film csak felszínesen mutatja be Az és Henry között levő párhuzamot, ami abból a szempontból nagyon is érdekes, hogy Krajcáros csak egy metaforája annak, amit a kamaszkor gyötrelmei jelentenek a naiv, törékeny, a mesék világából éppen kiszakadt gyermekek számára.

Embed from Getty Images
A film gyerekszereplő-gárdája.

A könyv egyébként visszatükrözi King egyáltalán nem csodálatos gyerekkori életét, így nem is várhattunk el tőle egy boldog kertvárosi életről szóló történetet. A műben nagyon erősen megjelenik a gyerekek közötti összetartás, ahogyan közösen összefognak, hogy együtt megküzdjenek a társadalom negatív hatásával. Mindezt persze úgy, hogy szüleik is furcsák vagy éppen abnormálisak (mint például Eddie hipochonder édesanyja, vagy Beverly perverz apja).
A képernyőre vitt történetből viszont még így is maradtak ki részek, amiket maga a rendező sem vállalt be. A regényben ugyanis King leír egy, Az legyőzése után a gyerekek között létrejött orgiajelenetet is, amivel a hősök felnőtté válását szimbolizálta.


Takács Tamara

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése